»Retróoperáiban« a romantikus és posztromantikus olasz hagyományokra, illetve a könnyűzene hatásmechanizmusaira támaszkodva, közvetlen és egyértelmű hatásra, afféle új egyszerűségre törekszik.
Egyike Olaszország külföldön legsikeresebb mai operaszerzőinek. Tanulmányait szülővárosában végezte, fuvola és zeneszerzés szakon szerzett diplomát a milánói konzervatóriumban. Pályáját a hetvenes évek végén kezdte a Neo-romantikusok zeneszerzői körének megalapításával. Alkotásai kamaraművek, szimfonikus kompozíciók, oratóriumok és operák. Műveit vezető olasz és külföldi művészek, kamaraegyüttesek, zenekarok és operaházak (többek között a milánói Scala, a római Operaház, Hollandia, Ausztria, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország neves társulatai) tűzték műsorra kiváló karmesterek (t. k. Roberto Abbado, Daniele Gatti, Riccardo Chailly, Giuseppe Sinopoli, Carlo Rizzi, Dino Scuderi) dirigálásával.
Műveinek magyarországi előadása az 1990-es évektől Szegedhez, illetve a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatához kötődik: La lupa (a Szegedi Nemzeti Színház előadása Pál Tamás vezényletével, Galgóczy Judit rendezésében, a címszerepben Szonda Évával, 1994), Pugachev (koncert-előadás Pál Tamás vezényletével, 1997), Vita (az ostravai Morva-Sziléziai Nemzeti Színház előadása a Vita (az ostravai Morva-Sziléziai Nemzeti Színház előadása a szegedi Armel Operafesztiválon, 2009),The Servant (a plzeňi Josef Kajetán Tyl Színház előadása a szegedi Armel Operafesztiválon, 2010), Le braci (ősbemutató az Armel Operafesztiválon, Budapesten, a Szegedi Nemzeti Színház előadásában, Gyüdi Sándor vezényletével, Toronykőy Attila rendezésében, 2014). Koncertdarabjait a '90-es években gyakran játszotta a Pál Tamás-vezette Salieri Kamarazenekar.
Kezdeményezője és létrehozója volt annak a palermói katedrálisban, 1993-ban bemutatott Requiemnek, melynek különböző szakait más-más olasz zeneszerzők írták a maffia áldozatainak emlékére. 2003-ban Plácido Domingo közreműködésével mutatták be Canto di pace c. oratóriumát, mely II. János Pál pápa szövegére készült és a későbbiekben Roberto Alagna és Andrea Bocelli szólójával is előadásra került.
Marco Tutino zeneszerzői munkásságán túl 1990-től különböző vezető pozíciókban is aktív szereplője az olasz zenei életnek. 1993-ig a Reggio Emilia-i Teatro Valli művészeti tanácsadója, (1990-től) 1994-ig a lombardiai zenei élet legfőbb szerve, a milánói Pomeriggi Musicali művészeti igazgatója volt. 1998-tól 2002-ig a veronai Aréna operai tanácsadója és rezidens zeneszerzője volt; az ő vezetésével működött a fiatalok érdeklődésének felkeltését célzó, igen sikeres Futuri program. 2002-től 2006-ig a torinóiTeatro Regio operaház művészeti igazgatója, 2006-tól 2011-ig a bolognai Teatro Communale operaház intendánsa és művészeti igazgatója, 2009-től 2011-ig az olaszországi operaigazgatók társaságának (ANFOLS) elnöke volt. 2008-ban Bolognában megalapította Scuola dell'Opera Italiana néven működött magániskoláját. A kulturális minisztérium rendszeresen kéri fel tanácsadónak komolyzenei és operai kérdésekben.
La ciociara (Two Women címen, San Francisco Opera, 2015)
Nagyzenekari művek
Une image en lieu de chasse (1978)
Andrea, o i ricongiunti (1980)
La Foresta incantata (1982)
Black Beauty (1986)
Fantasmi rapiti (1989)
Friedrich Lieder (1991)
Riccardo III – suite (1995)
The Frame and the Cloud (1997)
Canto di pace (2003)
Egyházi zene
Libera me – A maffia áldozatainak emlékére írott requiem (1992)
Agnus Dei – Missa Solemnis Resurrectionis (1998)
Kyrie – Missa Solemnis Resurrectionis (1998)
Kamarazenekari művek
Ouverture (1977)
Stanze (1979)
Ferite leggere (1984)
Visite guidate (1984)
Preludi a Pinocchio (1985)
Arie (1987)
Il giardino segreto (1990)
Sinfonietta (1993)
Lux illuxit (1993–94)
La quinta stagione (1998)
Kamaraművek
Alto (70-es évek)
Primo tempo di quartetto (70-es évek)
Trobar (1975)
Ed altro più io non so di me (1976)
Quintetto su testo di Dylan Thomas (1977)
Die Reise ins Paradies (1978)
Quintetto d’ombre (1979)
Trio cantato (1980)
Canzonetta sull’aria (1981)
Suite (1981)
Tutti li miei penser (1981)
Concerto per violino e fiati (1982)
Gran partita (1982)
Nella Voliera (1982)
Nella Voliera – versione per archi (1982)
Light Sonata (1983)
Variazioni su «Là ci darem la mano» (1984)
Holy Sonnet (1985)
Tre romanze da Verdi (1985)
Rime baciate (1986)
Rime baciate – per quintetto di fiati (1987)
Chimera (1988)
Due arie (1988–89)
Due canti antichi (1989)
Falsi movimenti (1989)
Canzone d’amore (1992)
Fiery Words (1993)
Canzone d’amore 2 (1996)
Fiery Words III (1996)
Elì, elì, lemà sebactani (1997)
Toccata (1997)
Sonata (1998)
Tangoscuro (2000)
Uomini dai capelli lunghi (2000)
Ultime braci (2003)
Művek szólóhangszerre és zenekarra
Piano americano (1994)
The Last Eagle (1994)
Művek szólóhangszerre
Due notturni (1980)
Improvviso (1981)
Terzo notturno (1981)
The Game is over (1983)
Mad Time Rag (1983)
The Game is Lost (1985)
The Game is Light (1985)
Cadenza (1987)
The Game is Broken (1988)
The Game is Hard (1988)
The Game is on (1988)
The Game is Soft (1988)
Chimera sola (1989)
Tropical Nights (1991)
Variazione con temi (1991)
Fiery Words II (1993)
Cose preziose (2000)
Könyv
Il mestiere dell'aria che vibra – Una visita guidata nei misteri della musica e dell'opera lirica. (Olasz nyelven, a. m.: A levegőrezgések mestersége – Kalauz a zene és az opera titkaihoz.) Ponte Alle Grazie, Milano, 2017.
Diszkográfia
Kyrie, Agnus Dei dalla Missa Solemnis Resurrectionis (kiadó: Agorà)
Canzonetta sull'aria (kiadó: CDG)
Due notturni (kiadó: CDG)
Terzo notturno (kiadó: CDG)
Suite (kiadó: Ermitage)
Visite guidate (kiadó: Ermitage)
Vite immaginarie (kiadó: AS Disc)
Chimera (kiadó: Scatola Sonora)
Sinfonietta (kiadó: Scatola Sonora)
La Lupa (kiadó: Foné) - A felvételt az olasz köztársasági elnök díjával tüntették ki.
