Marcello Bacciarelli
Marcello Bacciarelli (Róma, 1731. február 16. – Varsó, 1818. január 5.) lengyel-olasz festő a késő barokk és a neoklasszicizmus korszakában. ÉleteRómában született, és ott tanult Marco Benefialnál. 1750-ben Gaetano Chiaveri építész ajánlására Marcello a szászországi Drezdába szerződött, ahol III. Ágost lengyel király udvarában dolgozott.[7] III. Ágost király halála után Bécsbe, majd onnan Varsóba ment. Drezdában találkozott Bernardo Bellottó olasz festővel, akivel egy életre szóló barátságot kötött, és a továbbiakban együtt dolgoztak. 1766-ban II. Szaniszló Ágost lengyel király megbízta az újonnan alapított Királyi Épületek és Birtokok igazgatásával. Drezdában feleségül vette Friederike Richtert , a miniatűr portrékat készítő festőművésznőt. Bécsben Marcello portrékat festett a császári családról, köztük Mária Terézia négy lányáról, Mária Krisztináról, Teschen hercegnőjéről és férjéről, Albert hercegről.[8] Varsóban arcképeket készített a lengyel királyokról, Bátor Boleszlávtól a Lengyel-Litván Királyság utolsó királyáig, II. Szaniszló Ágostig, aki Bacciarelli pártfogója és tisztelője is volt. Izabela Lubomirska menyasszonyi ruhás portréját is ő készítette, amelyet évekkel később, házasságkötése után rendelt meg.[9] Bacciarelli a lengyel történelem jelentős eseményeit is szívesen megfestette. Lengyelország felosztása és Napóleon hatalomra jutása után a Varsói Hercegségbe költözött, 1818-ban Varsóban halt meg, a Szent János-főszékesegyházban nyugszik. Képgaléria
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia