|
Marc Camoletti
Marc Camoletti (Genf, 1923. november 16. – Benerville-sur-Mer, 2003. július 18.[1]) francia vígjátékszerző, színház és filmrendező. ÉleteAz eredetileg a piemonti Novarából származó, és a 18. században a svájci Genfbe[2] költözött olasz Camoletti család építészeti munkáiról híres. Marc Camoletti építészeti és festészeti tanulmányait követően Párizsba költözött, ahol megismerkedett Germaine Ribere-rel, aki bevezette őt a színházi életbe, és aki hamarosan a felesége is lett. Az első rendezése, Isabelle et le pélican című Marcel Franck-darab volt 1955. április 30-án, a Théâtre Édouard VII-ben. Párizsban.[3] A következő lépés első saját darabja, a La Bonne Anna volt, amelyet 1958-ban mutattak be a párizsi Théâtre des Capucines-ben, Michel de Ré rendezésében.[4] A La Bonne Anna nyilvános sikere meggyőzte Camolettit, hogy folytassa lépteit a „vaudeville” útján. 1960 végén nagy sikert aratott a Boeing Boeinggal, Christian Gérard rendezésében, amelyet a párizsi Comédie Caumartinban mutattak be.[5] A Franciaországban többször előadott vígjáték 55 országban aratott jelentős sikert, több mint 17 500 előadáson, köztük Londonban is, 1962-től kezdődően hét egymást követő évben.[6] 1991-ben a Guinness Rekordok Könyve a Boeing Boeinget „a külföldön leginkább reprezentált francia színjátéknak” minősítette.[7] A L’Amour propre (1968) esetén először rendezte saját darabját, amelyet a párizsi Théâtre Édouard VII-ben mutattak be.[8] 1972-ben feleségével, Germaine-nel átvette a párizsi Théâtre Michel vezetését,[9] s az év végén úgy döntöttek, bemutatják a Duos sur canapé (Négyen a kanapén)[10] című új vígjátékát. Ebből merítette egyetlen filmje témáját, amelynek forgatókönyvét és megrendezését ő vállalta.[11] 1984-ben újra bemutatta a L’Amour propre-t Le Bluffeur címmel a párizsi Théâtre de la Michodière-ben, felesége díszleteivel és jelmezeivel.[12] A Pyjama pour six (Hatan pizsamában) című vígjátékot 1985-ben mutatták be a Théâtre Michelben,[13] majd 1988-ban folyamatosan. 1991 márciusában Robin Hawdon változatában, Don't Dress for Dinner címmel a londoni Apollo Theatre-ben mutatták be, majd a Duchess Theatre-ben (1992 októberétől folyamatosan 6 évig ment).[14] Az 1980-as és 90-es években a Théâtre Michelben előadott vígjátékokat Georges Folgoas közreműködésével rögzítették, az Antenne 2 sugározta, majd DVD-n is megjelent. 2003. július 18-i halálhírére Jean-Jacques Aillagon, akkori kulturális miniszter így nyilatkozott: „A színház elveszítette azt a szerzőt, aki kétségtelenül tudta, hogyan vigye fel a vaudeville-t az időtállóan divatos siker égboltjára. (…) Több millió párizsi, francia és külföldi néző emlékezetében megmarad, akik nevetve osztoznak a színház varázsában." [15] Színházi bemutatói.jpg)
Filmen
Fordítás
Jegyzetek
További információk
Figyelem: a(z) „Camoletti Marc” rendezőkulcs felülírja a korábbit („Camoletti ,Marc”). |
||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
