Manicouagan-kráter

A kráter téli műholdképe a Columbia űrrepülőgép hatodik útjáról (STS–9)

A Manicouagan-kráter az egyik legrégebbi becsapódási kráter a Föld felszínén, amely Québec állam Cote-Nord régiójában található Kanadában, megközelítőleg 300 kilométernyire északra Baie-Comeau városától. Feltételezések szerint egy nagyjából 5 kilométer átmérőjű aszteroida becsapódásakor jött létre 215,5 millió évvel ezelőtt a triász időszakban. A kráter többszörösen gyűrűs szerkezete körülbelül 100 kilométer átmérőjű, míg a belső gyűrűje nagyjából 70 kilométeres átmérőjű a legszélesebb kiterjedésén. A belső szigetet amelynek René Levasseur-sziget a neve a Manicouagan-víztározó veszi körül. Ez a bolygó hatodik legnagyobb becsapódási krátere.[1]

Többszörös becsapódási elméletek

A szakértők feltételezései szerint a Manicouagan-kráter ugyanakkor keletkezett egy többszörös becsapódási hullámnak köszönhetően, mint a franciaországi Rochechouart-kráter, a Saint Martin-kráter Manitobában, az Obolony-kráter Ukrajnában és a Red Wing-kráter Észak-Dakotában. A Chicagói Egyetemen dolgozó David Rowley geofizikus és kollégája, a New Bruinswick-i Egyetemen dolgozó John Spray, valamint az Open Egyetemen dolgozó Simon Kelley fedezték fel, hogy ez az öt kráter láncot formáz, amely egy aszteroida becsapódásának a következménye lehet. [2] A kráterek közül három, a Rochechouart-, a Manicouagan- és a Saint Martin-kráter, egy 5000 kilométer hosszúságú láncot formáznak az északi szélesség 22,8°-a mentén, míg az Obolon-, a Red Wing az azonosítási deklinációs nyomvonalakon fekszenek. Korábban már mindegyik krátert tanulmányozták, de közös földtörténeti múltjuk korábban még nem volt bizonyítva.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Manicouagan crater című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

1. Impact Structures listed by Diameter (Increasing). (Hozzáférés: 2022. január 5.)
2. Spray, J.G., Kelley, S.P. and Rowley, D.B. (1998). "Evidence for a late Triassic multiple impact event on Earth". Nature, v. 392, pp. 171-173. Abstract