Malomárka

Malomárka (Monariu, Minarken)
Pünkösdi imaház, korábban evangélikus templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Szászbudak
Rang	falu
Községközpont	Szászbudak
Irányítószám	427018
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	32740
Népesség
Népesség	521 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	349 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 03′ 58″, k. h. 24° 28′ 34″47.066062, 24.476036Koordináták: é. sz. 47° 03′ 58″, k. h. 24° 28′ 34″47.066062, 24.476036
A Wikimédia Commons tartalmaz Malomárka témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Malomárka (románul Monariu, németül Minarken, erdélyi szász nyelven Minoarken) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Besztercétől 12 km-re délre, Simontelke, Sófalva és Bilak közt fekvő település.

Népessége

Etnikai és vallási megoszlás

• 1713-ban tíz szász és négy román család.
• 1721-ben tizenkét szász és tizenegy román család.
• 1750-ben 31 szász és 15 román család.
• Evangélikus egyházközsége 1766-ban 163 főt számlált.
• 1850-ben 397 lakosából 323 volt szász, 55 román és 19 cigány nemzetiségű; 323 volt evangélikus, 68 görögkatolikus és hat református vallású.
• 1910-ben 389 lakosából 258 főt írtak össze szász, 93-at román, 29-et főleg cigány és kilencet magyar anyanyelvűként; 279 volt evangélikus, 62 görögkatolikus, 33 ortodox, kilenc római katolikus és öt zsidó vallású.
• 2002-ben 455 lakosából 444 vallotta magát román, hat magyar és öt cigány nemzetiségűnek; 326 volt ortodox, 61 pünkösdi, 36 adventista, 16 baptista, hét református és négy római katolikus felekezetű.

Története

1243-ban említik először Molunark néven. Szász telepesek alapították, valószínűleg a 12. század közepén. Lakossága a reformáció idején felvette a lutheránus vallást. 1601–03-ban elpusztult, és még 1642-ben is csupán hét telektulajdonos gazda, 1695-ben pedig hat családfő lakta. 1751-ben a Budaki-patak áradásában a házak többsége a templommal együtt elpusztult. 1763-ban román lakosságának zömét, tíz családot Naszód vidékére költöztették. 1876-ban az akkor megszüntetett Beszterce vidékével együtt Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták. 1792-ben határának 67%-a volt erdő, 27%-a szántó és 10%-a gyümölcsös, 1883-ban már 50%-a szántó, 19%-a gyümölcsös és csak 19%-a erdő. Szász lakói főként káposztával kereskedtek, szőlőt műveltek és gyümölcsöt termesztettek. Besenyőn kívül itt termett a legjobb bor Beszterce vidékén: leányka, rizling, ottonel muskotály, szürkebarát, tramini, csabagyöngye és kékoportó szőlőből.[3] A malomárki szászok 9%-a 1911 előtt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Szász lakosságát a Wehrmacht 1944. szeptember 18-án evakuálta, de legtöbbjük a következő évben hazatért csehországi és ausztriai szükséglakóhelyéről. A Ceaușescu-rendszer idején azonban túlnyomó részük Németországba emigrált. Szász evangélikus egyházát 1972-ig szolgálta saját lelkész. A falu 1950 óta tartozik Szászbudak községhez.

Látnivaló

• A jelenben a pünkösdi gyülekezet által használt egykori szász lutheránus temploma a Budaki-patak nagy áradása után, 1755 és 1766 között épült, az elpusztult középkori templom helyére. Romba dőlését megakadályozandó, 1978-ban az állam vette birtokba, műemléknek nyilvánítva. A templom két harangját Keresztényszigetre, az ottani erődtemplomba vitték. 1988-tól pünkösdi imaházként szolgál.

Hivatkozások

1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
2. [1]
3. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Budapest, 2002

Források

• Hanspeter Zehner: Heimatbuch Minarken. Dachau, 1988
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
• Kovács András: Malomárka evangélikus templomáról. In: Vadas Ferenc (szerk.): Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Budapest, 2004. 102–107.

További információk

• Részletes szócikk a templomról (magyarul)