Mahónia
A mahónia (Mahonia) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjének borbolyafélék (Berberidaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Mintegy 70 örökzöld cserje tartozik ide. A mahóniák Kelet-Ázsiában, a Himalájában, Észak- és Közép-Amerikában őshonosak. Igen közeli rokonságban vannak a borbolya (Berberis) nemzetséggel, egyes botanikusok nem is tekintik külön génusznak, hanem a Berberis-hez sorolják a mahóniákat. Ennek oka a nyilvánvaló megkülönböztető bélyegek hiánya mellett az, hogy a két nemzetségbe tartozó számos faj képes egymással hibrideket alkotni.[1] A mahóniák levelei nagyok (10–50 cm), szárnyasak 5-15 levélkével, a virágok 5–20 cm-es fürtökben állnak. A génusz nevét a philadelphiai kertészről, Bernard McMahonról kapta, aki a Lewis és Clark expedíciója által begyűjtött növényekből ismertette meg a nemzetséget. Számos faja kedvelt kerti bokor, ezek mutatós örökzöld leveleik, ősszel, télen és kora tavasszal látható sárga virágaik és kék-fekete bogyóik miatt népszerűek. Fontosabb fajaiKépek
Jegyzetek
Fordítás
|
Portal di Ensiklopedia Dunia