MagánjogA magánjog a jogrendszer azon jogterülete, amely a magánérdekű életviszonyokat szabályozza,[1] olyan gyűjtőfogalom, amely a mellérendelt jogalanyok jogviszonyait foglalja magába,[2] azaz a magánjog az autonóm egyéni cselekvés és a civiltársadalmi önmozgás, önszerveződés jogterülete.[3] TörténeteA magánjog gyökerei a római jogba nyúlnak vissza, ahol a magánjog a római polgárok joga (ius civile) volt, ezek személyi és vagyoni viszonyait szabályozta.[4] A jogrendszeren belül már Ulpianus is megkülönböztette a közérdekű életviszonyokat szabályozó közjogot, a magánérdekű életviszonyokat szabályozó magánjogtól.[1] Ez a megkülönböztetés a feudalizmusban azután okafogyottá vált, mert a közérdekű és magánérdekű életviszonyok nem váltak el így egymástól. A polgárosodás eredményeképpen azután a közjog és magánjog újra szétvált egymástól, majd a szocialista jogtudomány újra tagadta ezen szétválasztás létjogosultságát.[5] A modern jogtudomány a közjog és a magánjog jogterületén túlmenően megkülönböztet egy komplex jogterületet is, amelyre a közjogi és magánjogi szabályozás együttes alkalmazása jellemző.[4] Jellemzői
RészterületeiHivatkozások
Kapcsolódó szócikkekJegyzetek |
Portal di Ensiklopedia Dunia