|
MESSENGER
A MESSENGER (MErcury: Surface, Space ENvironment, GEochemistry, and Ranging) a Discovery-program hetedik űrszondája, a Merkúr bolygó első műholdja. A MESSENGER csupán a második, ember által készített űrszonda volt a Naprendszer legbelső bolygójának közelében. Az első az ugyancsak amerikai Mariner–10 volt, amely 1974–1975-ben háromszor közelítette meg a Merkúrt, de felszínének csak alig egyharmadát tudta megfigyelni. A MESSENGER hét kis műszerével lefényképezte az egész bolygót, tanulmányozta a mágneses teret, a légkört és a bolygó szerkezetét. A MESSENGER' küldetés teljes költségét - beleértve a rakéták költségét is - 450 millió amerikai dollár alá becsülték 2012-ben.[1]
KüldetésAz űrszondát 2004. augusztus 3-án indították Cape Canaveralból egy Delta II rakétával. Útja során hat alkalommal közelített meg bolygókat, hogy hintamanőver segítségével elérje végső célját, a Merkúr körüli orbitális pályát.  2008. január 14-én közelítette meg először a Merkúrt. A bolygó mellett 200 kilométerrel elhaladó szonda a korábban a Mariner–10 által feltérképezetlen részek egy részét is végigfényképezte.[2][3] 2008. október 6-án, a második randevú során a még feltérképezetlen területek nagy része is lefényképezhető volt.[4] Az elrepüléskor a szonda mintegy 1200 képet készített, főleg az eddig ismeretlen nyugati féltekéről, mérte a mágneses mezőt, és lézerrel a felszín topográfiáját. Az elrepülés után a bolygó felszínének mintegy 95%-áról áll rendelkezésre fénykép, 80%-ról a MESSENGER, a maradékról csak a Mariner–10 felvételeiről.[5] Az elrepüléskor készített felvételek alapján a bolygó felszíne sokkal homogénebb, mint a Holdé vagy a Marsé, a mágneses mező is nagyon szabályos (ellentétben például a Marssal). Sikerült kimutatni a nagyon ritka légkörben a felszínről származó magnézium jelenlétét.[6] 2009. szeptember 29-én volt a Merkúr utolsó megközelítése és egyben a legközelebbi is. A megközelítés közben, a legnagyobb közelség elérése előtt, a bolygó árnyékán való áthaladás alatt, valószínűleg a napelemek helyett az akkumulátorokról történő (előre tervezett) üzemelés miatt[7] az űrszonda biztonsági üzemmódba kapcsolt, többek között leállt a kommunikáció az irányítóközponttal is. A bolygó mögötti, majdnem egyórás elhaladás után a kapcsolatot sikerült helyreállítani, de az üzemzavar alatt a tudományos műszerek adatgyűjtése szünetelt, ami többek között az űrszonda pontos gyorsulási adatai, melyek a bolygó gravitációs terének, ezen keresztül összetételének megismerése szempontjából fontosak, valamint a neutron-spektrométer adatai, a legnagyobb közelség idejéről, elvesztek, ami azért probléma, mert a szonda a bolygó körül ennél magasabb pályán fog keringeni. A hintamanővert az üzemzavar nem érintette, így a megfelelő pályán repülve folytatta útját.[8][9][10][11] A MESSENGER 2011. március 18-án állt 2 órás, igen magas elliptikus pályára a Merkúr körül.[12] 2011 novemberében a NASA bejelentette, hogy az eredetileg 2012. március 17-ig tartó tudományos munkát egy évvel meghosszabbították további adatgyűjtés céljából.[13] 2013. november 18-án a szonda feladata az Encke üstökös megfigyelése volt, majd egy nappal később, november 19-én az ISON üstökös haladt el a közelében. Mindkét esetben az érzékelőit az üstökösök felé fordította.[14] 2015-re az űrszonda üzemanyaga elfogyott. A földről utoljára április 24-én kapott parancsokat, majd április 30-án a Merkúrba csapódott.[15] Közelrepülések
Az űrszonda A MESSENGER űrszondát a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriuma (JHU/APL) építette. Két napelemtábla termeli az elektromos energiát. A magnetométer egy 3,6 méteres rúd végén található. Az űrszonda teljes tömege 1093 kg, amiből 607,8 kg hajtóanyag és hélium. Egy nagy hajtómű (645 N), négy közepes hajtómű (22 N) és tíz kisebb hajtómű (4 N) módosítja a repülési pályát és hajtja a szondát. A kommunikáció X-sávon történik. A fedélzeti számítógépnek négy sugárzástűrő RAD6000 processzora van. Műszerek
Energiaellátó rendszerA szonda energiaellátásáról napelemek gondoskodnak, melyek összfelszíne mintegy 5 m². A panelek olyan anyagokból készültek, amelyek kibírják a +250 C° hőmérsékletet is, de a panelek nem irányulnak közvetlenül a Nap felé, ezzel a normális működési hőmérsékletüket +135 C°-ra csökkentették. A termelt elektromos energiát nikkel-hidrogén (NiH2) akkumulátorok tárolják, a berendezések innen kapják az áramot. Jegyzetek
További információk A Wikimédia Commons tartalmaz MESSENGER témájú médiaállományokat.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
