Münnich Aurél (1856–1906) jogász, országgyűlési képviselő és Sesztina Ilona (1860–1945) fiaként született. Középiskolai éveit a Budapesti Evangélikus Főgimnáziumban töltötte, egyetemi tanulmányait Berlinben és Münchenben végezte. 1913-ban szerzett mérnöki oklevelet Münchenben. Az első világháború kitöréséig Londonban és Budapesten folytatott gyakorlatot. A háborúban 50 hónapig tűzvonalszolgálatot teljesített és a III. osztályú vaskoronarenddel, a III. osztályú katonai érdemkereszttel, a Károly-csapatkereszttel, 3 ízben legfelsőbb dicsérő elismeréssel tüntették ki. IV. Károly magyar király a koronázás alkalmával aranysarkantyús vitézzé avatta.[4]
1919-ben a Magyar Királyi Posta vezérigazgatóság építészeti osztályán működött. 1921-től magánépítészeti és tervezői gyakorlatot folytatott.[4] Számos középületet és magánbérházat tervezett Budapesten és az ország egyéb tájain.[4] 1933-tól az Országos Középítési Tanács, 1936-tól a Közmunkatanács tagja volt, majd 1942-ben kormányfőtanácsosi címet is kapott.[5] Részt vett Liber Endre kislakásépítési programjában egy kislakásos bérház tervezésével.[6] (Valószínűleg a Lenke-udvar lehet ez az alkotása.)
Felesége Éber Vilma, Éber Antal közgazdasági író és Dobránszky Vilma lánya volt, akivel 1922. január 16-án Budapesten kötött házasságot.[7] 1945-ben elváltak.
1947-ben elhagyta Magyarországot, és Kanadában telepedett le. Közel 30 évvel később hunyt el, de addig is aktív társadalmi életet élt, irodalmi kört irányított, és magyar nyelvű lapokban is publikált. 1975-ben érte utol a halál 85 éves korában.[8]
Ismert épületei
1923: a korábbi katonai kaszárnya átépítése[9] Vármegyeházzá (ma: Bányai Júlia Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Szakközépiskola),[10] Baja, Köztársaság tér 1.[4][8]
1929: Kereskedők Háza (ma: Békéscsabai Városi Ügyészség), Békéscsaba, József Attila utca 2. (Györgyi Dénessel közös alkotás)[16]
1929: Galamblövő Klubház, Budapest, Margit-sziget[8] (az épület elpusztult)
1929: a Nemzeti Lovarda bérházsora, Budapest, Szentkirályi utca 27–29.[8]
1929: bérház (Attila-udvar), Budapest, Győző utca 5.[17]
1920-as évek: a Hungária Evezősklub dunai sportháza, Budapest[8]
1925/1929–1931: Postaszékház (ma: Magyar Posta Kelet-magyarországi Területi Igazgatóság), Debrecen, Hatvan utca 5-7.[4][8][18] – 1913-ban még ifjabb Bobula János kezdte el az épület tervezését, de a munkálatok elhúzódtak. Bobula halála után, 1925-től Münnich Aladár fejezte be az épületet.[18][19]
1945-ben részt vett a „Négysarkú város – Nagy-Budapest újjáépítése” című városfejlesztési tervpályázaton, ahol I. díjat nyert el. Terve végül nem valósult meg.[8]
_Fortepan_2965.jpg)
_2.jpg)
