1955-től 1970-ig a Budapesti Honvéd sportolójaként öttusázásban és párbajtőrvívásban versenyzett. 1962-től 1970-ig mindkét sportágban magyar válogatott volt. A hatvanas években kiemelkedően eredményes, Balczó András–Móna István–Török Ferenc összeállítású öttusacsapat tagjaként négy világbajnoki, majd az 1968. évi nyári játékokon olimpiai bajnoki címet nyert. Legjobb egyéni eredménye az 1966. évi melbourne-i világbajnokságon elért negyedik helyezés. Az aktív sportolástól 1970-ben vonult vissza.
kétszeres világbajnoki 5. helyezett (egyéni: 1963, 1965)
négyszeres magyar bajnok (1962, 1963, 1965, 1966)
párbajtőrvívásban:
magyar bajnok (csapat: 1970)
Edzői és sportvezetői pályafutása
1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi oklevelet, 1972-ben a Testnevelési Főiskolán öttusa és vívó szakedzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után ügyvédként tevékenykedett, egyúttal a Budapesti Honvéd öttusa és vívószakosztályának edzője, majd a vívószakosztály elnöke lett. 1989-ben majd 1992-ben megválasztották a Vívó Szövetség elnökségi tagjának. 1991-ben Török Ferenc szövetségi kapitány felkérte a válogatott lovagló és vívó edzéseinek felügyeletére. 2001-től a magyar vívóválogatott párbajtőr fegyvernemi menedzsere. 1992-től a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. 1993-tól a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának titkára, 1997-től 2004-ig alelnöke volt.
Tanítványai közül Nagy Tímea olimpiai bajnok, nevelt fia, Kulcsár Krisztián olimpiai ezüstérmes és világbajnok volt.
