Mészáros Miklós (geológus)
Mészáros Miklós (Kolozsvár, 1927. szeptember 12. – Kolozsvár, 2000. augusztus 22.[1]) erdélyi magyar geológus, földtudományi szakíró, egyetemi tanár. ÉletútjaKözépiskolai tanulmányait szülővárosa Piarista Főgimnáziumában kezdte, elvégezte az Állami Tanítóképzőt és különbözeti vizsgákkal az Unitárius Gimnáziumban érettségizett (1946). A Bolyai Tudományegyetemen geológia-földrajz szakos diplomát szerzett (1950); gyakornoki, majd tanársegédi beosztásban itt kezdte pályáját. Egyben tanár a Brassai Sámuel Líceumban, melynek egy éven át igazgatója is. Réteg- és őslénytani disszertációját orosz nyelven a leningrádi Zsdanov Állami Egyetemen védte meg; a földtudományok doktora (1954). Hazatérve előadó tanár a Bolyai Tudományegyetemen és az egyesített Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, a földtan-földrajz kar prodékánja (1964–72), tanszékvezető tanára (1972–76); egyetemi tanár. A Romániai Földtani Társaság alelnöke. MunkásságaElső írása oroszul Leningrádban jelent meg (1954). Tudományos érdeklődési köre a történeti geológia, tektonika és rétegtan. A hazai nannoplankton, vagyis puhatestű fauna kutatás kezdeményezője, a Nemzetközi Nannoplankton Egyesület alapító tagja. 130 tudományos dolgozata jelent meg romániai szakfolyóiratokban főleg románul, 36 pedig külföldön angol, német, orosz, szlovák, francia, magyar nyelven. Őshüllők a tetőfedő palában című írását a Természet Világa (Budapest, 1990/9), egy francia tanulmányát gyalui eocén leletekről a Bulletin de la Société Géologique Française (Párizs, 1991) közölte. Oktatászervezéssel is foglalkozott, harcolt a jobb oktatási és kutatási feltételek megteremtéséért és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem multikulturális jellegének megőrzéséért, fejlesztéséért.[2][3] Tudományos tisztség
Kötetei
Egyetemi jegyzetei
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia