Máthé Jakab
Máthé Jakab (névváltozat: Máté Jakab, Csíkkozmás, 1926. november 14. – Budapest, 2001. december 5.) erdélyi magyar nyelvész. ÉletútjaKözépiskolai tanulmányait a háború és hadifogság okozta megszakításokkal a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1948), a Bolyai Tudományegyetemen orosz nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett (1952). Pályáját szakiskolai tanárként Kolozsvárt kezdte, 1953-tól tanársegéd a Bolyai, 1959-től a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szláv Filológiai Tanszékén, 1970-től adjunktus. 1977-ben Budapestre költözött, s az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa lett, 1978-tól pedig 1995. év végi nyugdíjaztatásáig a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Orosz Tanszékén adjunktusi, 1981-től docensi, 1984–90 közt tanszékvezetői beosztásban működött, közben 1978-tól haláláig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alkalmazott Nyelvészeti tanszékének vendégtanáraként működött (jórészt díjazás nélkül) docensi beosztásban, nyelvtudomány-történetet tanított.[1] MunkásságaSzakjellegű közleményei a NyIrK, a kolozsvári Cercetări de Lingvistică, a bukaresti Cahiers de Linguistique Théoretique et Appliquée és Revue Roumaine de Linguistique, valamint a Computational Linguistics (Budapest) és Slavica (Debrecen) hasábjain jelentek meg. Az Anyanyelvünk művelése című gyűjteményes kötetben (1975) a modern nyelvészet alapelveiről írott tanulmányával szerepel. Állandó szerzőtársával, Paul Schveigerrel közösen foglalták össze nyelvészet és matematika korszerű kapcsolatait. Már Budapesten rendezte sajtó alá Solomon Marcus (1925): A nyelvi szépség matematikája című tanulmánykötetét. Nyelvészeti munkássága a hagyományos leíró nyelvtantól a nyelvelméletig és a nyelvtörténetig ível. Az 1960-as években a gépi fordítás, algebrai nyelvészet kérdéseivel foglalkozott, majd a generatív-transzformációs grammatika vitatott problémáihoz szólt hozzá. Jelentős nyelvtudomány-történeti munkássága is. Kötetei (válogatás)
JegyzetekForrások
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia