Mártirosz Szárján
Mártirosz Szárján, örményül: Մարտիրոս Սարյան, oroszul: Мартиро́с Сарья́н, (Nahicseván-na-Donu, 1880. február 28. – Jereván, 1972. május 5.) örmény impresszista festő. A Modern Örmény Nemzeti Festőiskola alapítója.[1] 1924-1931-ig Moszkvában és Leningrádban a 4 Arts művészeti egyesület egyik tagja volt. Munkái nagy része megtalálható a jereváni Mártirosz Szárján Múzeumban. ÉletrajzÉlete és karrierjeÖrmény családban született Nahicseván-na-Donuban] (ma Rosztov-na-Donu része, Oroszországban). 1895-ben, 15 évesen elvégezte a Nahicseván Iskolát, 1897 és 1904 között pedig a Moszkvai Művészeti Iskolában tanult, többek között Valentin Szerov és Konstantin Korovin műhelyében. Nagy hatással volt rá Paul Gauguin és Henri Matisse munkássága. Munkáit különféle kiállításokon állította ki. Műveit a moszkvai Kék Rózsa Kiállításon mutatták be. Először 1901-ben járt Örményországban, amely akkor az Orosz Birodalomhoz tartozott, ahol meglátogatta Lorit, Shirakot, Echmiadzint, Haghpatot, Sanahint, Jerevánt és Szevánt. Örményországot ábrázoló tájképeit a moszkvai sajtó nagyon dicsérte.[2] 1910 és 1913 között sokat utazott Törökországban, Egyiptomban és Iránban. 1915-ben Ecsmiadzinba ment, hogy segítsen azoknak a menekülteknek, akik az örmény népirtás elől menekültek az Oszmán Birodalomba. 1916-ban Tiflisben (ma Tbiliszi) segített megszervezni az Örmény Művészek Társaságát. ![]() A bolsevikok 1917-es hatalomátvételét követően családjával Oroszországba, majd 1921-ben Örményországba költöztek.[3] Míg munkáinak többsége az örmény tájat tükrözte, ő tervezte az Örmény SZKSZ címerét és az első örmény állami színház függönyét is. A független Örményország zászlajára is javaslatot tett a hagyományos örmény szövetek és szőnyegek színei és mintái alapján, bár tervét elutasították. [4] ![]() 1926-tól 1928-ig Párizsban élt és dolgozott, de a legtöbb ebből az időszakból származó alkotása egy tűzesetben megsemmisült azon a hajón, amelyen visszatért a Szovjetunióba.[5] 1928-tól haláláig Saryan Szovjet Örményországban élt.[6] Az 1930-as évek nehéz éveiben elsősorban a tájképfestészetnek, valamint a portréknak szentelte magát újra. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselőjévé is választották, és háromszor megkapta a Lenin-rendet, valamint egyéb kitüntetéseket és érmeket. Tagja volt a Szovjetunió Művészeti Akadémiának (1974) és az Örmény Tudományos Akadémiának (1956). [7] Magánélete![]() 1916-ban Tiflisben (ma Tbiliszi) feleségül vette Luszik Agajánt. 1972. május 5-én halt meg Jerevánban.[8] Egykori jereváni otthona ma a munkájának szentelt múzeum, több száz kiállítással. Jerevánban, a Komitas Vardapet melletti Pantheonban temették el.[9] Fia Házárosz Szárján zeneszerző és pedagógus volt. Dédunokája, Mariam Petroszján szintén festő, valamint karikaturista és díjnyertes regényíró. Főbb művei
Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia