Márkus István (szociográfus)
Márkus István (Budapest, 1920. szeptember 9. – Budapest, 1997. október 21.) magyar szociográfus, kritikus, szerkesztő. Életútja1945-től a Szabad Szó és a Valóság szerkesztője. 1948-ban bekerült a Közgazdasági Egyetemre tanársegédnek, három évig ott tanított, 1951-52-ben bebörtönözték, szabadulása után 1953-ban nem kapott állást. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt 1957-1961 közt ismét börtönbe került, eredetileg 10 év börtönre ítélték, amnesztiával szabadult. A forradalom bukása után Márkus István már előzetes letartóztatásban volt, amikor az Írószövetség részéről vallomást kellett tennie a fő vádlottak Nagy Imre és társai 1956-os forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepéről.[1] Szabadulása után Sarkadi Imréről írt egy cikket a Kortárs című irodalmi folyóirat 1962-es évfolyamába, ez a cikk egy nagy vitát indított az irodalmárok körében, sokan részt vettek a disputában, köztük Gondos Ernő, B. Nagy László, Cseres Tibor (Kortárs, 1962/9. sz.). A továbbiakban főleg ifjúsági írói és szociográfiai munkásságot fejtett ki, a magyar valóságot vizsgálta gazdasági, politikai és szociálpszichológiai szempontból. 1983-ban a szociológiai tudományok kandidátusa lett. A rendszerváltás után közérdeklődésre számot tartó vitákba kapcsolódott be, például „A Replika körkérdései a polgárosodás fogalmáról”, társszerzőkkel: Bácskai Vera, Benda Gyula, Gáspár Gabriella, Gyáni Gábor, Kósa László, Kuczi Tibor, Losonczi Ágnes, Niedermüller Péter, Szakolczai Árpád, Tőkéczki László.[2] Kötetei (válogatás)
Díjak, elismerések
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia