Luigi Denza

Lásd még: Nápolyi dal

Luigi Denza
Született	1846. február 23.[1][2] Castellammare di Stabia[3]
Elhunyt	1922. január 26. (75 évesen)[4] 1922. január 27. (75 évesen)[3] London[3]
Állampolgársága	olasz (1861. március 17. – 1922. január 26.)
Szülei	Giuseppa Savora Giuseppe Savora
Foglalkozása	zeneszerző mandolinos zenepedagógus karmester énekes
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajok	nápolyi dal
Kiadók	G. Ricordi
Híres dal	Funiculì, Funiculà
Hangszer	mandolin énekhang
Luigi Denza aláírása
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Denza témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Luigi Denza (Castellammare di Stabia, 1846. február 23. – London, 1922. január 26. vagy 1922. január 27.) olasz zeneszerző és énektanár. A 19.–20. század fordulóján a nápolyi dal egyik legkiválóbb mestere volt.

Élete

Denza Nápolytól nem messze Castellammare di Stabiában született. 16 éves korában beiratkozott a nápolyi San Pietro a Majella Konzervatóriumba, ahol Paolo Serrano összhangzattan- és ellenpont-, Saverio Mercadante zeneszerzés-növendéke volt. Több mesternél énekelni is tanult.

1869-ben kezdett dalokat komponálni, nagy sikert ért el a Tallicuorde és Giulia című szerzeményeivel. Énekesként is sikeres volt. Nápolyban, Nizzában, Párizsban és Londonban adott koncerteket. 1876-ban mutatták be Nápolyban a Schiller drámája nyomán írott Wallenstein c. négyfelvonásos opera seriáját, ami mérsékelt sikert aratott. A kudarc hatására végleg a nápolyi dalok és a szalonzene mellett kötelezte el magát. Közeli barátságba került a nápolyi dalok másik népszerű komponistájával, Paolo Tostival, akivel életútja több ponton is összekapcsolódott.

1884-ben Londonba költözött, ahol éneket tanított, majd 1898-ban a Royal Academy of Music énekprofesszora, később igazgatója lett. 1917-ben jelent meg Londonban Venti solfeggi melodici nello stile antico e moderno del canto italiano c. pedagógiai munkája.

Vincenzo Migliaro: Piedigrotta (La Festa di Piedigrotta) (részlet, 1895)

Denzát leginkább a Funiculì, Funiculà (1880) című nápolyi dal tette feledhetetlenné, amelyet a Vezúv csúcsára vezető sikló felavatása ihletett. A nápolyi újságíró, Peppino Turco közreműködött a dal megszületésén azzal, mert ösztönözte a Denzát, komponáljon valamit a Festa di Piedigrotta (szeptember 8.) keretében rendezett dalversenyre.

Több mint ötszáz olasz, angol és francia dala nagy népszerűségnek örvendett az énekesek körében, és sokukat ma is előadják.

A Funiculì, Funiculà Dél-Olaszország számára egyfajta zenei klisé lett. Sokan népdalnak vélik. Ebben a félreértésben a fiatal Richard Strauss Aus Italien c. szimfonikus költeménye (1886) zárótételének (Nápolyi népélet) is egyik témája lett. Richard Strauss alaposan zavarba jött, amikor rájött, hogy egy élő zeneszerzőtől kvázi plagizált. A dalt 1907-ben Rimszkij-Korszakov nagyzenekarra írta át.

A Funiculì, Funiculà egy év alatt egymillió példányban kelt el.

Denza 1922. január 27-én hunyt el Londonban.

Jegyzetek

1. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2019. október 12.)
3. Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
4. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

Források

• Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Boronkay Antal 1. köt. Budapest, 1983. Zeneműkiadó ISBN 9633304741
• Meloncelli, Raoul: Denza, Luigi = Dizionario Biografico degli Italiani. Vol. 38 (1990)
• https://www.allmusic.com/artist/luigi-denza-mn0000766789/biography

További információk

• The James Joyce Centre Archiválva 2022. szeptember 13-i dátummal a Wayback Machine-ben