Ludwig Andreas Feuerbach
Ludwig Andreas von Feuerbach (Landshut, 1804. július 28. – Rechenberg 1872. szeptember 13.) német materialista filozófus és antropológus, Paul Johann Anselm von Feuerbach híres ügyvéd negyedik gyermeke. Élete és munkásságaFeuerbach, mint neves német jogász gyermeke 1804-ben született Németországban. 1823-tól a heidelbergi egyetemen teológiát tanult. Majd kiábrándulva a vallásból 1824-ben Berlinbe utazott, hogy Hegelt hallgassa. 1828-tól magántanárként tanított az erlangeni egyetemen. Első művét nevének feltüntetése nélkül 1830-ban jelentette meg, címe: Gondolatok a halálról és a halhatatlanságról, e műben tagadja az egyéni halhatatlanságot. Azonban kitudódott a mű szerzőjének a kiléte, minek következtében Feuerbachot elbocsátották az egyetemről. Második művét 1833-ban publikálta Az újkori filozófia története Bacontól Spinozáig címmel. Majd 1837-ben megírta a Leibniz filozófiájának ismertetése, elemzése és bírálata című könyvet. 1836-ban Bruckbergben telepedett le, és itt is maradt az elkövetkező 25 évben. Itt ismerkedett meg a baloldali hegeliánusokkal, melynek hatására 1839-ben kiadta a Hegel filozófiájának bírálatához című írást, ebben a műben szakadt el az idealizmustól, és állt át a materialisták közé. Fő művét, a Kereszténység lényegét 1841-ben írta meg. Ezt követően még számos hasonló jellegű könyvet publikált. Karl Marxnak a Tőke című művének tanulmányozása után 1870-ben belépett a Német Szociáldemokrata Pártba. Többet nem írt filozófiai műveket. 1872-ben halt meg. FilozófiájaFeuerbach filozófiája materialista jellegű: az anyagi természeten és az emberen kívül nem létezik semmi. Az anyag természetére nézve örök: nem keletkezett és el nem pusztuló. Tulajdonságai objektívek, azaz függetlenek az ember tudatától. A földi életet nem hozta létre semmi, spontánul, magától keletkezett. Saját filozófiáját így jellemezte: első gondolatom volt Isten, második az ész, harmadik és utolsó az ember. Feuerbach tanítása szerint, az emberben nincs lélek, az ember tiszta anyag, ezenkívül semmi. A gondolkodás csak az agy funkciója segítségével lehetséges. Szerinte az igazi filozófia nem idealizmus, sem materializmus, hanem antropológia, azaz az emberről szóló tudomány. Hegellel ellentétben Feuerbach nem az abszolút szellemből, hanem a hús-vér emberből indul ki, nem foglalkozik az ember történetiségével, társadalmiasságával. Az emberről kizárólag antropomorf módon beszél. IsmeretelméleteFeuerbach az ismeretelmélet terén is a materializmust követte: tanítása szerint a külvilág tudatunktól függetlenül létezik. Érzékelés úgy jön létre az emberben, hogy a külvilág tárgyai hatást gyakorolnak érzékszerveinkre. Ez az érzékelés azonban csak kezdete a megismerésnek, az érzékelést ki kell egészítenie a gondolkodásnak. ValláskritikaFeuerbach filozófiájának a legjelentősebb részét a valláskritika képezte. Nézeteit fő művében A kereszténység lényegében fejti ki, melyben a 18. századi francia materialistákhoz csatlakozik. Feuerbach szerint a vallás nem más mint a fantasztikum visszatükrözése az ember fejében. Az ember lényének legjobb tulajdonságait kivetíti önmagából, és ezekkel teremti meg Istent: „Isten öntudata az ember öntudata, isten megismerése az ember megismerése”. „A vallás lényegében és tudatában semmi más nincsen, mint általában az ember lényében és önmagáról és a világról való tudatában van. A vallásnak nincsen saját külön tartalma.” Az isteni lényeg annál pozitívabb lesz minél több jót vetít ki az ember önmagából: „Amivel istent gazdagítják, azzal az embernek szegényednie kell.” Feuerbach nem a vallást akarta megszüntetni, nem a "totális tagadás" felé hajlott, hanem a "vallási elv megújulását" szerette volna elérni. A vallás problémája terén is szembeszáll Hegellel, szerinte ugyanis abszolút vallás nem létezhet, mert minden vallás a keletkezési kor és a létrehozó emberek fejlettségétől függ: nem az abszolútum az öntudat, hanem az öntudat az abszolútum. Amilyen az ember, olyan az istene. Megjelent művei
Magyarul
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia