hu Lucius Caecilius Metellus (i. e. 251)

	Lucius Caecilius Metellus
Született	i. e. 300 előtt; ókori Róma
Elhunyt	i. e. 221; nem ismert
Állampolgársága	római
Gyermekei	Quintus Caecilius Metellus; Marcus Caecilius Metellus; Lucius Caecilius Metellus;
Szülei	nem ismert; Lucio Cecilio Metelo Denter
Foglalkozása	ókori római politikus; ancient Roman military personnel; ókori római pap;
Tisztsége	római szenátor (nem ismert – i. e. 221); consul (i. e. 251 – i. e. 251); Proconsul (i. e. 250 – i. e. 250); pontifex (i. e. 250 – i. e. 243); Magister equitum (i. e. 249 – i. e. 249, Aulo Atilio Calatino); consul (i. e. 247 – i. e. 247); pontifex maximus (i. e. 243 – i. e. 221); decemvir agris dandis assignandis (i. e. 232 – i. e. 232); dictator (i. e. 224 – i. e. 224);
Kitüntetései	Triumphus (i. e. 250)
	Sablon; Wikidata; Segítség;

„Lucius Caecilius Metellus” lehetséges további jelentéseiről lásd: Lucius Caecilius Metellus (egyértelműsítő lap).

Lucius Caecilius Metellus (i. e. 290 – i. e. 221) római politikus, hadvezér, az előkelő, plebeius származású Caecilia gens Metellus-ágának első ismert képviselője.

Kr. e. 251-ben, az első pun háború idején consul volt Caius Furius Pacilusszal, és kollégájával együtt Szicília szigetén harcolt a punok legendás hadvezérének, Hasdrubalnak – Hannibal apjának – csapatai ellen. A harci elefántok olyannyira elrettentették a római katonákat, hogy a két consul inkább kerülte az összecsapást. Végül Pacilus visszatért Itáliába a csapatok egy részével, Hasdrubal pedig úgy vélte, hogy elérkezett a cselekvés ideje. Panormusnál megtámadta Metellus állásait, azonban katasztrofális vereséget szenvedett: hadainak zöme elpusztult, elefántjait pedig elfogták a rómaiak. Ez a győzelem alapozta meg a szigeten a rómaiak fölényét, és a háború végkimenetelében is döntő volt. Nem csoda, hogy Metellus triumphust tarthatott Rómában, amelyen a zsákmányolt elefántokat is felvonultatta. Később a Metellusok által vert pénzérmék jellegzetes motívuma lett a győzelemnek emléket állító elefánt.

Kr. e. 249-ben Aulus Atilius Calatinus dictator helyettese (magister equitum), Kr. e. 247-ben pedig ismét consul lett, ezúttal N. Fabius Buteo kollégájaként. Ezekben az években semmi említésre méltó esemény sem történt. Kr. e. 243-ban pontifex maximus lett, amely tisztséget huszonkét évvel később bekövetkezett haláláig viselte. Ilyen minőségében Kr. e. 241-ben megmentette a Palladiumot a lángoló Vesta-templomból, ám közben elvesztette szeme világát. Hősi tettéért szobrot emeltek neki a Capitoliumon, és a történelemben egyedülálló módon engedélyezték számára, hogy lóvonta fogaton mehessen a senatusi ülésekre.

Egyéb megtiszteltetések mellett i. e. 224-ben dictatorrá választották a népgyűlés levezetésére. Érdemeit Plinius által megőrzött halotti beszédéből ismerjük, amit fia, Quintus tartott a temetésén.