Lovas Róbert (Budapest, 1942. február 2. –) magyar plasztikai sebész, dalszerző, többek között a Táncdalfesztivál egyik sikeres résztvevője. Münchenben él.
Életrajza
Apja vegyész, fia születésekor családi vállalkozást vezetett ekkoriban. A vállalatot 1950-ben államosították. A család apai ága Bécsből, illetve Nyitranovákról származik; anyja erdélyi. Anyja nem végzett zeneművészeti iskolát, mégis kiváló zongorista volt. Egy ízben úgy elbűvölte a gyereket a hangszer, hogy leült, és elmélyülten játszott; észre sem vette, hogy a szülei hallgatják. Látván, hogy tehetséges, taníttatni kezdték. Kezdetben Tabányi Mihály hatására tangóharmonikát tanult, majd klasszikus zongorát. [1]
Tizenöt éves korában, az 1956-os események idején disszidált, de csak Bécsig jutott. Ekkor hallotta először a rockzene nagyjait, Elvis Presleyt, Bill Haleyt. Amikor anyja megbetegedett, mégis visszajött Budapestre.
A barcsay utcai Madách Gimnáziumba járt. Ekkor alakult első együttese, a Crazy Boys (zongora, szaxofon, gitár, dob, nagybőgő). Ez addig tartott, amíg fel nem vették az egyetemre. Az akkori kategorizálás értelmében osztályidegennek számított (minthogy a szüleinek nagyvállalata volt 1945 előtt), ezért nem vették fel. Egy évig segédmunkásként dolgozott az Építőipari vállalatnál, utána ismét felvételizett. Ekkor is elutasították, de némi protekcióval mégis bejutott (1961). Ez volt a zenei pályájának a csúcsa, ekkor lett közismert a Táncdalfesztiválra írta dalaival (1966).
Első munkahelye az Újpesti Kórház mellkassebészeti osztálya volt. Csaknem azután behívták katonának. Ez az 1968-as Prágai Tavasz korszaka volt, életének meghatározó élménye. Ugyanis leszerelés után állást kapott a Péterfi Sándor utcai kórházba, dolgozott is, de mindenképpen be akarták léptetni a Pártba. 1968 után ez döntésre késztette. Barátaival horvátországi nyaralásra indult, hogy kijuthasson Németországba. Wiesbadenben kapott állást. Ekkoriban Magyarországon már nem játszották a dalait, azonban a Végre, végre című dalát Endich, endlich címen Koncz Zsuzsa elénekelte németül, ami nemcsak az NDK-ban, de Nyugat-Németországban is nagy sláger lett.
Jellemző az akkori időszakra, hogy dalait nemcsak letiltották, de le is törölték. Egy Poór Péterrel készült interjúból tudjuk, hogy a Rádió a dalokat 38 cm/s sebességgel tárolta, de valaki készített ezekről egy 19 cm/s sebességű másolatot, amelyről nem tudtak, ezért nem törölték le.[2] Ezeket a dalokat később Sztevanovity Zorán mentette át CD lemezre.
A wiesbadeni évek után Münchenbe került, ahol sikeres plasztikai sebész lett, onnan ment nyugdíjba. Ez lett az állandó lakhelye. Rendszeresen hazalátogat Magyarországra, pl. a Szenes Iván temetésén elhangzott megemlékezés kapcsán Szenes Ivánról.YouTube
Orvosi tevékenysége
A plasztikai sebészetről írott könyve (Nicht nur der Schönheit wegen ISBN 9783404621118) magyarul is megjelent (Nem csak a szépség kedvéért).
Német nyelvterületen két munkája vált ismertté. A Triszán és Izolda történetét dolgozták fel filmre, amelynek ő készítette a kísérőzenét (1981 Feuer und Schwert, főcím és szerelmi téma). Ugyancsak ő a zeneszerzője a Jägerschlacht (1982) című filmnek.
Színház
1969-ben mutatták be a József Attila Színházban Paul Gavault és Robert Charvai "Valami mindig közbejön" című zenés bohózatát Molnár Ferenc fordításában, Lovas Róbert zenéjével és Szenes Iván szövegeivel. Főszerepben Bodrogi Gyula és Voith Ági. [3]
Lovas Róbert–S. Nagy István–Szenes Iván– Paolo Conte– Dobos Attila–Vándor Kálmán jr.– Vito Pallavicini–Michele Morano
Egyveleg
T-007.191.476-5
Kislány a zongoránál
A dal tulajdonképpen felkérésre készült Darvas Ivánnak a Magyar Rádió és Televízió 1967-68-as szilveszteri műsorára. Miközben Szenes Ivánnal a dalt koncipiálni próbálták, Lovas arról mesélt a szövegírónak, hogy az ö szülei idejében az ismerkedés sokszor úgy ment, hogy a lányos házakba meg meg hívtak egy ifjú kandidátust, mondjuk egy teára és ilyenkor Lovas anyjának mindig fel kellett vennie a szép fehér ruháját és zongoráznia kellett.
Mivel jó amatőr pianista volt, ilyenkor előszeretettel Liszt-et játszott, főleg a II. Magyar Rapszódiából. Szenes Iván rögtön kapcsolt és rögtönzött „ezt megírjuk. mondta… Kislány a zongoránál“.
Miután Darvas Ivánnak kételyei voltak hogy hangilag nem igazán felelne meg a számnak, a dal be lett adva az 1968-as Táncdalfesztiválra Koós Jánosnak akivel a szerzők már több megelőző zenei vetélkedőn sikert arattak.
Könyve
Robert Lovas: Nemcsak a szépség kedvéért. Mi mindenre képes a kozmetikai plasztikai sebészet; ford. Török János; Medicina, Bp., 1992
↑Csatári Bence: Poór Péter-életinterjú. Poptörténeti emlékpont, 2017. (Hozzáférés: 2021. május 31.) lásd: 66-os számú lábjegyzet: Kiderült, hogy több 19-es fordulatszámú tekercsre feljátszották az összes Lovas-számot (19 cm/s sebességről van szó). Ez 10 darab ezer méteres szalagot jelentett
