Lontai Endre
Lontai Endre (Veszprém, 1930. november 8. – Budapest, 2003. december 2.) magyar jogász, jogi szakíró; a jogtudomány kandidátusa (1972), doktora (1983).[1] Mint előadót, szellemes előadásmódjáért különösen kedvelték. ÉletpályájaA veszprémi piarista gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Ezután magántanulóként érettségizett Székesfehérvárott. Jogi diplomát 1954-ben szerzett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Először Budapest Főváros XVI. kerületi tanácsnál helyezkedett el. Az 1956-os forradalom leverése után alkalmi munkákból élt. Az 1960-as évek elejétől a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott tudományos munkatársként. Az 1970-es évek elejétől másodállásban, néhány évvel később pedig főállásban tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Vendégelőadó volt számos angliai illetve franciaországi egyetemen. Egy ideig szakértőként dolgozott Szellemi Tulajdon Világszervezetee (WIPO) genfi irodájában. 1990 őszétől rövid ideig Genfben az ENSZ-missziónál emberjogi képviselőként dolgozott, majd visszatért az ELTE katedrájára. Önálló művein kívül számos tudományos tárgyú cikke és jegyzete jelent meg. Tudományos fokozatai
Társadalmi szerepvállalása
Díjai, elismerései
EmlékezeteA budapesti Szent Gellért-templomban nyugszik. Bobrovszky Jenő:Szellem és szellemesség.[2] Főbb művei
JegyzetekForrások
|
Portal di Ensiklopedia Dunia