Lon Stiner
Alonzo L. „Lon” Stiner (Hastings, Nebraska, 1903. június 20. – Richland, Washington, 1985. március 8.)[1] amerikai amerikaifutball-játékos és -edző. Játékosként1922–1923-ban a Lombard College-re járt, majd 1924-ben átiratkozott a Nebraska–Lincolnra. 1925–1926-ban a Nebraska Cornhuskers játékosa volt;[2] 1926-ban csapatkapitánnyá választották és elnyerte az All-America elismerést.[3] Edzőként1927 őszén a Colorado Buffaloes, 1928 őszén pedig az Oregon State Beavers helyettes amerikaifutball-edzője és atlétika-vezetőedzője lett.[4] A nagy gazdasági világválság miatt a Beavers 1933 januárjában megvált Paul J. Schisslertől, utódja április 29-én Stiner lett.[2] Amerikaifutball-edzőként 74–49–17-es eredményt ért el (58,9%-os arány), valamint 1939-ben megnyerték a Pineapple Bowlt. A „vasemberek”A USC Trojans elleni 1933. október 21-ei mérkőzést sokan a Beavers legsikeresebbjének tartják. A döntetlen játékkal a Trojans egymás utáni 25-ös győzelmi sorozata szakadt meg, valamint míg nekik összesen nyolcvan játékosuk volt, a Beavers cserék nélkül, 11 személlyel játszotta végig a hatvan percet. Az 1942-es Rose BowlAz 1942-es Rose Bowlt a Pearl Harbor elleni japán támadás miatt nem Pasadenában, hanem a Duke Blue Devils észak-karolinai stadionjában rendezték meg. A mérkőzést 20–16-ra a Beavers nyerte. PiramisjátékA rúgások blokkolására alkalmas, eredetileg poénnak szánt „piramisjátékot” annak sikerességét követően az Oregon Ducks elleni mérkőzésen is használták, de az NCAA egy éven belül betiltotta. Stiner 1949 márciusának elején lemondott,[5][6] utódja Kip Taylor lett. Halála és emlékezete1976-tól élete utolsó nyolc évét egy richlandi idősotthonban töltötte. Utolsó évében beteg volt. Búcsúztatóját a portlandi Riverview kápolnában tartották.[7] Az Oregon State Beaversnél 140 játék alatt volt edző. 1981-ben az Oregon Sports Hall of Fame, 1990-ben az Oregoni Állami Egyetem dicsőségcsarnoka, 2008-ban pedig a National Football Foundation Hall of Fame tagja lett.[8] CsaládjaVisszavonulása után az Edward Hines Lumber Company munkaügyi képviselőjeként dolgozott. 1968-as nyugdíjba vonulását követően feleségével, Caroline-nal Woodburnbe költöztek.[7] Eredményei amerikaifutball-vezetőedzőként
Jegyzetek
Fordítás
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia