Lokalbahn Peggau–Übelbach

Peggau–Übelbach
Vonal:	540
Hossz:	10,247 km
Nyomtávolság:	1435 mm
Feszültség:	15 kV 16,7 Hz ~
Maximális emelkedés:	32 ‰
Legkisebb ívsugár:	165 m
Maximális sebesség:	60 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Lokalbahn Peggau–Übelbach témájú médiaállományokat.
Ország:	Ausztria
Tartomány:	Stájerország
Südbahn 0,0 Peggau-Deutschfeistritz 446 t.sz.m. Südbahn 0,9 Deutschfeistritz Ladestelle P-Halt bis 2001 1,2 Deutschfeistritz seit 2001 2,6 Zitoll seit 1928 3,3 Prenning Viertler seit 1988 4,0 Prenning 5,8 Waldstein 7,0 Himberg Haltestelle seit 1968 7,7 Guggenbach Pulverwerksiedlung seit 1988 8,1 Guggenbach Ladestelle 8,4 Guggenbach 8,7 Guggenbach Warthkogelsiedlung 9,7 Übelbach Vormarkt seit 1988 10,1 Übelbach

A Lokalbahn Peggau–Übelbach (ismert még Landesbahn Peggau–Übelbach vagy Übelbacherbahn néven is) egy stájerországi normál nyomtávú regionális vasútvonal.

A vonalat ma a Steiermärkischen Landesbahnen (STLB) üzemelteti. Az üzemfeszültség 15 kV 16,7 Hz váltó, és a Verkehrsverbund Steiermark (Stájerországi személyközlekedési rendszer) része.

Története

Az ET 12 Peggau-Deutschfeistritz között, 1992

Az StLB ET 14 az „Übelbach Vormarkt“ megállóban

Az übelbachi völgy közlekedésének vasúti fejlesztést nem csak a Guggenbachi Papírgyár erős teherforgalma, hanem Gleinalpe, mint úti cél kényelmesebb elérésének lehetővé tétele is indokolta.. A tervezést Edmund Schiller már 1895 Február 2-án megkezdte. Előkoncessziót kapott egy villamosított helyi vasútra Peggau Deutschfeistritz, Waldstein és Übelbachon át Kleintalig. 1915 december 20-án Edler von Fayrer és Dr. Viktor Baldauf koncessziós kapott a vasútvonal megépítésére. A völgyben lévő lőporgyárak miatt a villamos vontatás választották az energiaellátást az 1908-ban működésbe lépő peggaui erőmű biztosította.

A vasútvonalat eredetileg, mely a Déli Vasút Stübing állomásától indult, 1919 szeptember 3-án nyitotta meg az 1918-ban alapított Lokalbahn Peggau–Übelbach részvénytársaság.[1] Ugyanakkor egy gőzmozdonny és egy motormotorkocsi összeütközése következtében az elektromos berendezések jelentősen megsérültek, úgyhogy csak 1920 májusban lehetett a forgalmat újra indítani.[2] Az üzemeltetést a Déli Vasút végezte.

1924 január 24-én az üzemeltetést a BBÖ vette át. Július 1-től az üzemelést a Steiermärkische Landeseisenbahnamt irányítja. 1942 június 30-án a "Lokalbahn Peggau – Übelbach" Részvénytársaságot föloszlatták, az összes részvényt átvette a stájerországi tartomány.

A vonal eredetileg 2200 V= egyenáramú volt, mely az építés idején a legnagyobb vasúti egyenfeszültség volt Európában,[3] és később ezt 3000 –V-os rendszerrel számos országban meghaladták. Ahogy 1968-ban, a Bruck an der Mur–Graz szakaszt a Déli Vasút részben villamosította, a vonalat az ÖBB járműfeszültség rendszeréhez alakították (15 kV 16 ⅔ Hz).[4]

1973-ban konkrét tervek voltak az Übelbacherbahn teljes megszüntetésére, a tervezett Pyhrnautobahn miatt, mivel az Übelbachbahn nyomvonalát használták volna fel az autópálya építéséhez. Végül a terv megváltozott, és a tervezett autópálya-csomópontot áthelyezték, így a vasút maradt.

Az 1980-as években a csökkenő utasszám miatt a vasút leállításán gondolkodtak, de a Graz/Steiermark utasegyesület közreműködésének eredményeként új megállók épültek, így a leállítást meg lehetett előzni. A vasút ezután 40 százalékkal több utast szállított.

Az 1919-ben épült übelbachi vasútállomás épülete műemléki védelem alatt áll.[5]

Jegyzetek

1. Bahneröffnung. In: Wiener Zeitung, Wiener Abendpost, Nr. 201/1919, 3. September 1919, S. 4, unten links. (Online bei ANNO)sablon:ANNO/Wartung/wrz.
2. van Nes: Die elektrische Lokalbahn Peggau–Übelbach, S. 494.
3. van Nes: Die elektrische Lokalbahn Peggau–Übelbach, S. 489.
4. Marktgemeinde Übelbach (Hrsg.): 90 Jahre Übelbacher Bahn. 1919–2009.] In: uebelbach.gv.at, 10. November 2009, abgerufen am 12. Februar 2013.
5. Denkmalliste des Landes Steiermark Archiválva 2014. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (PDF; 372 kB)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Lokalbahn Peggau–Übelbach című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.