Liebner János

Liebner János
Született	1923. július 26.[1] Budapest
Elhunyt	2015. május 20. (91 évesen) Linz
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	zenész gordonkaművész zenetudós
Iskolái	Párizsi Konzervatórium
Sablon Wikidata Segítség

Liebner János (Budapest, 1923. július 26.[2] – Linz, 2015. május 20.) magyar gordonkaművész, zenetörténész, kritikus, zenetudós.

Életpályája

1930-tól csellóleckéket kapott, először magánúton, majd a budapesti konzervatóriumban. Ezzel egy időben kamarazenét és zeneszerzést kezdett tanulni Lajtha Lászlónál (1941–1943),[3] majd a Párizsi Konzervatóriumban Maurice Marechal, Pierre Fournier, Paul Tortelier és Joseph Calvet mellett. 1947–1985 között a Budapesti Filharmonikusok és a Magyar Állami Operaház vezető csellistája, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólócsellistája, valamint a Berlini Állami Operaház vezető csellistája volt, ahol hat évig dramaturgként is dolgozott. 1969-től a linzi Bruckner Zenekar és az ORF Kamarazenekar vezető csellistája volt. Ezzel egyidejűleg megkezdte tudományos és újságírói tevékenységét. Az 1945–1989 közötti években mintegy 1000 szöveget és kritikát írt hazai és külföldi újságokba és folyóiratokba. 1957-től kezdve egyre többet foglalkozott a barokk hangszerrel, a barytonnal, amely körülbelül egy évszázada feledésbe merült.

Munkássága

Az Irodalmi Újság kulturális folyóirat zene-, opera- és balettkritikusa, az Opera London tudósítója volt, több tucatnyi esszét írt a Revue Musical Suisse, a The Consort London, a Muzsika Budapest számára, főként Mozartot, Verdit, Puccinit érintő operadramaturgiai kérdésekről. A Mozart a színpadon című monográfia szerzője, amely három kiadásban jelent meg. Három magyarországi és három ausztriai kamarazenei együttes alapítója és vezetője volt. Itthon és külföldön koncertezett, rádió- és televíziófelvételeket és hangfelvételeket készített. A következő három évtizedben (1957-től) 200 hagyományos és mintegy tucatnyi kortárs kompozícióból álló repertoárt épített fel. Előadás- és koncertkörutakkal járta be Európát és a tengerentúlt. Előadásokat és kurzusokat tartott Nagy-Britanniában, Ausztráliában és Japánban, és időnként a műfaj egyetlen nemzetközileg aktív képviselője volt. Rádiójátékok, televíziós és filmforgatókönyvek, operalibrettók és zenei vetélkedők szerzője is volt. Operákat rendezett, több novellát, egy Shakespeare-történetet és verseket írt.

Magánélete

Feleségével, Ágnessel (?-2015. február 17.) egy koncerténekesnővel Linzben élt. Ott halt meg nem sokkal később; május 20-án.

Jegyzetek

1. PIM-névtér. (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)
2. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
3. Lajtha László

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a János Liebner című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte: Hubai László. 4. bővített, javított kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992.; 5. bővített javított kiadás; Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004.
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás+Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
• Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0  
• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.