Lepkeszúnyogfélék

Lepkeszúnyogfélék
Clogmia albipunctata, antropogén környezetben is gyakori, ártalmatlan faj
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Kétszárnyúak (Diptera) Alrend: Szúnyogalkatúak (Nematocera) Alrendág: Psychodomorpha Család: Lepkeszúnyogfélék (Psychodidae)
Alcsaládok
Bruchomyiinae Phlebotominae Psychodinae Sycoracinae Trichomyiinae Horaiellinae
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Lepkeszúnyogfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Lepkeszúnyogfélék témájú kategóriát.

A lepkeszúnyogfélék, vagy pelyhes muslicák (Psychodidae) a rovarok (Insecta) osztályába, kétszárnyúak (Diptera) rendjébe és szúnyogalkatúak (Nematocera) alrendjébe tartozó rovarcsalád.

Elterjedésük

Fajaik világszerte előfordulnak, de legnagyobb fajszámmal a trópusi területeken találhatók meg. Egyes fajaik, például a közönséges lepkeszúnyog (Psychoda alterneta) jól alkalmazkodtak az emberhez és környezetéhez, így szinte már csak annak közelségében fordul elő. A fenti faj előszeretettel tanyázik a fürdőszobákban.

Magyarországon 51 fajuk ismeretes.[1]

Megjelenésük

Kicsi, molylepkeszerű kétszárnyúak. Testhosszuk 1-5 mm között változik. Csápjaik 16 ízből álló, fonalas csápok. Szárnyaik túlérnek potrohukon, szürke vagy barna színűek, pikkelyekkel és szőrökkel sűrűn borítottak. A széles, hegyes szárnyat hosszú szőrök szegélyezik.

Életmódjuk

Nagyrészt éjszakai életmódot folytatnak. Egyesek meleg száraz élőhelyeket, mások a mocsaras vidékeket kedvelik. Néhány fajuk gerincesek – köztük az ember – vérét szívják, mások nyirkos helyeken bomló szerves anyagokkal, növényi nedvekkel táplálkoznak.

Szaporodás, egyedfejlődés

Egy lepkeszúnyog vízben élő lárvája

A párzás után a nőstények sötét színű petéiket nyirkos talajba, kisebb tócsákba, vagy egyéb nyirkos közegbe, akár vízvezetékekben lerakódó üledékbe helyezik. A kikelő lárvák bomló szerves anyaggal táplálkoznak, háromszori vedlés után bábozódnak be. A lárvák megnyúlt testek, farki végük elvékonyodik. Egyes fajoknál kopoltyúfüggelékek is találhatók a vízi életmód következtében. A bábok elülső részükön két hosszú légcsövet viselnek. A peterakástól az imágók kikeléséig nagyjából 2-3 hónap telik el.

Egészségügyi jelentőségük

A papatázi légy (Phlebotomus papatasi) vérszívás után

A Phlebotominae alcsaládba tartozó fajok közül néhány, a vérszívás útján a leishmaniasis nevű veszélyes fertőző betegség kórokozóját, a Leishmania infantum nevű protozoont terjesztik az európai mediterrán országokban is. A betegség elsősorban kutyákra nézve veszélyes, de humánegészségügyi vonatkozási is van. Emberben bőrelváltozásokat, száj és orrnyálkahártya fekélyeket és olykor végzetes kimenetelű szervi szóródásokat is okozhat.[2][3]

Vérszívó fajok Magyarországon

2009-ben a Szent István Egyetem munkatársai kutatást végeztek a vérszívó lepkeszúnyog fajok magyarországi előfordulásáról. Vizsgálataik során a Magyarországon már korábban megtalált Phlebotomus perfiliewi mellett további három faj endemikus populációját találták meg. Ezek a következők:

• Phlebotomus neglectus
• Phlebotomus mascittii
• Phlebotomus perfiliewi.

A fenti 3 faj mellett a papatázi légy (Phlebotomus papatasi) egy példánya is előkerült. E fajok közül a Phlebotomus mascittii-t leszámítva mindegyik faj bizonyítottan vektora lehet a leishmaniasis kórokozójának.[4]

Rendszerezésük

A családba világszerte mintegy 2000 fajuk ismert, melyeket 6 alcsaládba és 117 nembe sorolnak be.

• Bruchomyiinae
• Phlebotominae
• Psychodinae
• Sycoracinae
• Trichomyiinae
• Horaiellinae

A család egy faja (Nemapalpus nearcticus) szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján, mint veszélyeztetett faj.

Jegyzetek

1. szerk.: Papp László: Checklist of the Diptera of Hungary [archivált változat] (angol, latin nyelven). Budapest: Hungarian Natural History Museum, 34-42. o. (2001). ISBN 963-7093-71-0. Hozzáférés ideje: 2012. június 16. [archiválás ideje: 2014. október 31.] 
2. A leishmaniasis és tünetei - A mediterrán térségbe utazóknak
3. Életveszélyes szúnyogcsípés terjed Magyarországon - tünetek az embereken és az állatokon
4. Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 18.)

Források

• Magyar Egészségügyi Gázmesterek Egyesületének honlapja – Lepkeszúnyogok családja
• George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. Budapest: Panemex; Grafo. ISBN 963 9090 44 1  
• Alfred Edmund Brehm. Egyenesrésűek (Orthorrhapha), Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0. Hozzáférés ideje: 2012. június 16. „Brehm2000”