A Laureus-díjat (eredeti nevén Laureus World Sports Awards) minden évben a megelőző év kiemelkedő sportolói, illetve sportcsapatai, sportszervezetei kapják. A díjat 1999-ben közösen alapította a DaimlerChrysler és a Richemont a Mercedes-Benz, az International Watch Company és a Vodafone támogatásával. A kezdeményezés célja, hogy felhívja az emberek figyelmét a sport közösségformáló erejére, hogy az által mindenki érvényesülhet, megkülönböztetés és a hátrányok elszenvedése nélkül. A "Laureus" név görög szóból származik, amelyet az atlétikai győzelem hagyományos jelképének számító babérkoszorúra utal.[2]
Az első díjátadást 2000. május 25-én Monte-Carlóban szervezték meg, a díjátadón Nelson Mandela is beszédet mondott. 2018-tól évente nyolc kategóriában kerül sor a díjazásokra. Az egyes kategóriák nyertesei a Cartier vállalat által létrehozott Laureus-szobrot vehetik át a különböző helyszíneken megtartott éves díjátadó gálán. A sport egyetemességét jelképezi a szobor alapzatán az öt kontinens. A szobrocska 30 cm magas és 2,5 kg tömegű. Minden szobor 670 gramm ezüstöt és 650 gramm aranyat tartalmaz. 2020-ig világszerte tizenegy városban rendezték meg a Laureus-gálát, amelyet a világ mintegy 160 országában közvetítenek évről évre. 2021-ben a koronavírus-járvány miatt a ceremónia online módon volt látható.
A díjazottak kiválasztása két körben történik: először a világ 400 vezető sportújságírója, több mint 80 különböző ország képviselői, megnevezik a kategóriák lehetséges jelöltjeit, majd ezek közül egy 41–46 tagból – neves sportszemélyiségekből – álló testület (Laureus World Sports Academy) állítja fel a sorrendet. A szavazást a független PricewaterhouseCoopers LLP felügyeli.
A díj történetében a svájci teniszezőt, Roger Federert találták a legtöbbször, öt alkalommal a legjobbnak kategóriájában, míg egyszer őt választották az év visszatérőjének is.[3] Volt olyan, hogy az akadémia tagjai egy-egy jelölést vagy díjat visszavontak, ilyen volt az amerikai kerékpáros Lance Armstrong doppingbotrányának esete is, de az amerikai atléta, Marion Jones és a kanadai parasportoló, Earle Connor is doppingvétség miatt, utólag került le a jelöltek listájáról.
A díj alapítása és története
„A sportnak lehetősége van a világ megváltoztatására. Lehetősége, hogy inspiráljon. Lehetősége van arra, hogy olyan módon egyesítse az embereket, mint semmi más.Olyan nyelven beszél a fiatalokkal, amit azok megértenek. A sport reményt teremt ott is, ahol valamikor csak kétségbeesés volt.”
A dél-afrikai üzletember, Johann Rupert, a Richemont elnöke az 1990-es évek végén azt javaslattal állt elő, miszerint hozzanak létre egy szervezetet, amely "azon alapelv alapján épül fel, hogy a sport képes áthidalni a társadalom hiányosságait, és megváltoztatni az emberek világnézetét".[5] 1998-ban Richemont a Daimler vállalattal együttműködve megalapította szervezetét, amely később "Laureus" néven vált ismertté. Nevét a görög eredetű Lauraceae szóról kapta, amely a babérfélék megfelelője és a babérkoszorú a történelemben a sport, a győzelem hagyományos jelképének tekinthető.[6] Az első díjátadó ünnepségre két évvel később került sor, ahol beszédet mondott Nelson Mandela, a Dél-afrikai Köztársaság korábbi elnöke is. A beszédet Edwin Moses amerikai atléta később "ikonikusnak" minősítette.[7]
Az amerikai színészek, Jeff Bridges és Dylan McDermott által vezetett ünnepségen hét kategóriában adtak át díjakat, illetve két külön, azóta rendszeresen nem átadott díjat is kiosztottak.[8] Érdekesség, hogy ezek közül később kettő díjat visszavontak, például az amerikai kerékpáros, Lance Armstrong, vagy a szintén amerikai atléta, Marion Jones esetében, akiknek szervezetében teljesítményfokozót találtak és doppingbotrányba keveredtek.[9] Az amerikai parasportoló, Earle Connor 2004-es kategóriagyőzelmét hasonló okok miatt vonták vissza.[10]
A díjakat nagy presztízsűnek tekintik, és gyakran nevezik sportolói Oscar-díjnak.[11][12][13]
A díjat, főként a kategóriák jelöltjeinek kiválasztását többször is érte kritika.[14]
A díjátadó ceremónia
A Laureus-díjátadó ünnepséget eredetileg Monte-Carlóban rendezték meg, azonban az idő teltével évente más-más helyszínen tartották a világ különböző pontjain.[15] A 2000-es első ünnepséget a Sport Club Monte-Carlóban tartották május 25-én. 2020-ig a ceremóniát tizenegy különböző városban tartották, ezeket pedig mintegy 160 országban közvetítik évről évre. Minden díjazott kap egy, a Cartier által tervezett és gyártott szobrot, amely "a törekvő emberi formát ábrázolja". Minden szobor 670 gramm ezüstöt és 650 gramm aranyat tartalmaz, 30 cm magas és 2,5 kg tömegű.[16]
Öt kategória szerint választanak a média képviselői (Laureus Media Selection Panel) több, mint száz ország képviseletében, egy kategóriánként hatfős listáról:[41]
az év férfi sportolója
az év női sportolója
az év csapata
az év felfedezettje
az év visszatérője
Két kategóriára szakemberek szavaznak:
az év extrém sportolója: újságírók választják
az év fogyatékos sportolója: a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság választja
A többi díjat az alapítók és az akadémia választja:
Laureus-életműdíj
az év sportjószolgálati díja (2005 óta)
különleges sportteljesítmény
az év lélegzetelállító sportpillanata
A Laureus World Sports Academy alapítványnak van egy egykori sportolókból álló 65 fős önkéntes egyesülete, akik munkájukkal támogatják az alapítvány munkáját. 2018-tól az akadémia elnöke a korábbi új-zélandi rögbijátékos, Sean Fitzpatrick.[42] A tagok titkos szavazás útján választják ki az éves díjazottakat, egyedül az év lélegzetelállító sportpillanata kategóriában nyilvános a voksolás.[43][44] Az akadémia szükség esetén további díjakat is kioszthat, illetve vannak olyan kategóriák, amelyekben nem minden évben osztanak ki díjakat.[44]
Díjazottak
Serena Williams és Roger Federer nyerték el legtöbb alkalommal az év női és férfi sportolói díjakat[45][46]
Daniel Dias brazil paraúszó, a díj többszörös kitüntetettje[47]
2007 előtt a díjat Laureus-díj az év alternatív sportolójának néven adták át.[48][49]
Nem minden évben átadott különdíjak
2000 óta az Akadémia számos esetben saját belátása szerint adott át különdíjakat. A 2000-es első ünnepségen Pelé, a brazilok háromszoros világbajnok labdarúgója kapott életmű-díjat, Eunice Kennedy Shriver, a Speciális Olimpia megálmodója szintén különdíjat vehetett át.[9] 2005-ben a Boston Red Sox 86 év után első World Series-győztes baseball-csapatát jutalmazták. 2013-ban az amerikai úszó, Michael Phelps sportteljesítményéért vehetett át különdíjat. 2017-ben nyilvános szavazás keretein belül ítélték oda ebben a kategóriában a díjat, amelyet az FC Barcelona 12 év alatti korosztályos labdarúgócsapata vehetett át,[50] de különdíjjal jutalmazták a Leicester City labdarúgócsapatát és az Iowa Hawkeyes amerikai futball csapatának szurkolóit is.[51][52] és 2018-ban az olaszok visszavonuló világbajnok labdarúgója, Francesco Totti, egy évvel később az amerikaiak alpesí sízője, Lindsey Vonn vehette át az év sportszellemiségi díját.[53][54]
2016-ban az az évi olimpián szereplő menekültek olimpiai csapatát díjazták, míg J. J. Watt 2017-ben az év motivációs személyisége lett, erőfeszítéseinek hála több mint 37 millió dollárral segítették a Harvey hurrikán károsultjait.[55][56]
↑The Mission. Laureus. [2017. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 9.)
↑Our History. Laureus. [2017. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 9.)
↑Swart, Sharon: Good sports. [[Variety (magazin)|]], 2001. május 15. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 9.)
.jpg)
.svg){kind=small}
![Serena Williams és Roger Federer nyerték el legtöbb alkalommal az év női és férfi sportolói díjakat[45][46]](F%C3%A1jl:Williams_S._WM16_(20)_(28339693721).jpg)
_3_cropped.jpg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
