|
Lassú szitakötő
A lassú szitakötő (Sympetrum depressiusculum) kis tavacskákban, folyómenti kiöntésekben élő síkvidéki szitakötőfaj. Megjelenése A lassú szitakötő szárnyfesztávolsága kb. 5–6 cm. A faj jellegzetessége, hogy mindkét nem a potroh közepétől a végéig kétoldalt szelvényenként egy-egy ék alakú fekete foltot visel. Lábaik feketék, szemük felül vörösbarna, alul sárgászöld. Fejük elülső része halványsárga. A potroh oldalról kissé lapított. A hímek potroha vörös. Fiatal korukban a potrohon vékony sárga csíkok találhatóak és toruk sárgás: utóbbi később barnává sötétedik. A fiatal nőstények sárgásbarnák, néha kissé vörösesek, de ahogyan idősebbek lesznek, barnává válnak. A lárva színe a környezettől függ, tiszta vízben sárgásbarnák, mocsarakban sötétbarna színűek. Jellegzetes mintázatuk nincs. Potrohuk utolsó szegmensein erőteljes, hosszú tüskék láthatóak. ElterjedéseNyugat-Európától egészen Japánig előfordul. Európai populációi szigetszerűek, Közép-Európában csak egy keskeny sávban fordul elő. Magyarországon a síkvidékeken (Hortobágy, Kiskunság, Szigetköz) található meg. ÉletmódjaLárvája a sekély (néhány centimétertől fél méterig), gyorsan melegedő, dús növényzetű, sokszor ideiglenes tavacskákban, folyómenti kiöntésekben, bányatavakban érzi jól magát. Az előző évben lerakott petékből április-júniusban kelnek ki a lárvák, amelyek igen gyorsan, hat-nyolc hét alatt kifejlődnek. A felnőtt imágók június közepe-szeptember eleje között bújnak ki, leggyakrabban júliusban; ezután elhagyják a vizek környékét és csak párzáskor térnek vissza. Szeptembertől megritkulnak, de még november elején is lehet néha találkozni egy-egy példánnyal. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5 000 Ft. Kapcsolódó cikkekForrások
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
