Langfelder Ferenc
Langfelder Ferenc (Újpest, 1882–1944) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető, sportvezető. A nyilas-hatalom idején, 62 éves korában elhurcolták. Polgári foglalkozása tőzsdebizományos cégtulajdonos, sportvezető. Pályafutása1902-ben az UTE harmadik labdarúgó csapatában, csatár poszton játszott. Játékvezetésből 1903-ban Budapesten, a Bíróvizsgáló Bizottság (BB) előtt UTE csapatbíróként vizsgázott. Az MLSZ által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. Az MLSZ BB javaslatára NB II-es, majd 1906-tól NB I-es bíró. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. 1904–1908 között a futballbíráskodás második generációjának legjobb játékvezetői között tartják nyilván. A nemzeti játékvezetéstől 1919-ben visszavonult. NB I-es mérkőzéseinek száma: 54.[1]
1926-tól az Újpest igazgatója, intézője és társelnöke. Az MLSZ tagja, a Magyar Futballbírák Testülete (JT) alelnöke, társelnöke és a harmadik elnöke. Elsőként tanított a játékvezetői módszerről (taktikáról), a pálya (játéktér) hasznos, az egész terület kihasználásának módjáról. Pedagógiai, szakmai felkészültségével egyre nagyobb teljesítményekre - fizikai és szellemi - ösztönözte a játékvezetőket. Kitűnő sporthírlapíró, a Sportvilág, a Sporthírlap, a Magyar Sportújság, de minden újság szívesen fogadta írásait, külföldön is jelentek meg lényegre rámutató értékes cikkei. Jegyzetek
Irodalom
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia