A középiskolát Balázsfalván és Kolozsvárott végezte. A budapesti Zeneakadémián Koncz Jánosnál tanult hegedülni. 1922-ben a budapesti Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. 1946-ban a Bolyai Tudományegyetemen doktorált művészettörténetből, etnográfiából és irodalomtörténetből. 1919 és 1954 között a kolozsvári mérnöki hivatalnál mérnökként dolgozott, emellett 1919-1923 között hegedűtanár volt a Marianumban, illetve 1949-1963 között a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán zenetörténetet adott elő. Kutatási területe az erdélyi román, magyar és szász zenekultúra volt. Zenetörténeti írásai az Erdélyi Múzeum, Pásztortűz, Hitel, Studia Musicologica, Musica, Acta Musei Napocensis, Studii de Muzicologie, Magyar Zenei Szemle és Magyar Zene, valamint a Zenetudományi írások című könyvsorozat hasábjain jelentek meg.