|
Ladányi Gedeon (történész)
Ladányi Gedeon (Hirip, Szatmár megye, 1824. május 24. – Kolozsvár, 1886. február 4.) magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. ÉleteHiripen született, ahol édesapja akkor református lelkész volt. A középiskolai tanfolyamot az akkor hatéves szatmári református gimnáziumban végezte; a bölcseleti tanfolyam két első évét a máramarosszigeti református líceumban hallgatta. 1841 november elején iratkozott be a debreceni református kollégium hallgatói közé s 1845 augusztus végéig ott végezte a bölcselet III. évét és azután az akkor egyéves jogi, és kétéves hittudományi tanfolyamot, mindig kitűnő sikerrel. Mint papi pályára készülő és az iskolai jótéteményekben részesült ifjú, a református iskolákban dívott szokás szerint Máramarosszigetről háromszor, Debrecenből öt év alatt tizenötször ment ki ünnepi kiküldöttül a vidék tekintélyesebb egyházaiba. 1845. november 1-jén a debreceni gimnázium I. osztályának tanítójává lett. 1847-ben a szalontai hat osztályú református gimnázium elöljárósága őt választá ez intézet tanárává, ki is ez állásában március 1-jétől 1851 augusztus végéig működött és a három felső osztályban tanított. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lezajlását Szalontán csendes elvonultságban élte át, 1851. szeptember 1-jétől két évig a debreceni református gimnáziumban szolgált a felekezeti, de egyszersmind a nemzeti ügynek, mint a klasszikus nyelvek, azután két évig a főgimnáziumban mint az egyetemes történelem tanára. 1860-ban az egyházkerület megválasztotta a debreceni jogakadémia tanárává, a magyar állam és alkotmány történetének rendes tanszékére, melyhez az egyetemes történelemnek a főgimnázium két legfelsőbb osztályában való tanítása is volt kapcsolva. A Magyar Tudományos Akadémia 1872. május 24-én levelező tagjává választotta; ugyanez év szeptember 29-én az akkor felállított kolozsvári egyetemre az egyetemes történelem rendes tanárává, november 10-én pedig a jogtörténelmi államvizsgálati bizottság tagjává nevezték ki. 1878-ban a tiszántúli református középiskolai tanáregyesület tiszteletbeli tagjává választotta; az egyesület iránti köszönetét azzal kívánta kifejezni, hogy 1880-ban Szatmáron tartott gyűlésében A vallás az emberiség őskorában c. értekezését olvasta fel. Az évek óta sorvasztó betegségében kimerülve, 1886. február 4-én meghalt Kolozsvárt. A Magyar Tudományos Akadémiában 1887. október 31-én Szabó Károly tartott fölötte emlékbeszédet. ÍrásaiCikkei a debreceni református gimnázium Értesítőjében (1854. A görögök műveltségének előmozdító okai, 1856. A harmincz éves háború); a Családi könyvében (III. 1858. Mohammed vallása és állama); az Egyházi könyvtárban (1859.), a Hazánkban (II. 1860. Budának török kézre jutása); a Csokonai Albumban (1861.); a Prot. Népkönyvtárban); a Sárospataki Füzetekben (V. 1861. Rienzi, VII. 1863. A protestáns papok ellen 1674-ben Pozsonyban tartott delegatum judicium jegyzőkönyve, Az egyházi hatalom története a középkorban, VIII. 1864. Az európai civilisatio története, IX. 1865. Tanulmány a szív élettanáról, XIII. 1869. Választási vagy öröklési volt-e a magyar királyság?); a Budapesti Szemlében (Uj f. XV. 1869. A magyar királyság alkotmánya az Árpádok alatt); az Erdélyi Múzeum-egylet Évkönyvében (1874. könyvism., 1876. tört. cikk.) Munkái
Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
