Lőcsei Béla
Lőcsei Béla (Miskolc, 1920. november 23. – Budapest, 1981. október 14.) magyar vegyészmérnök, egyetemi tanár; a kémiai tudományok kandidátusa (1958). Életpályája1943-ban vegyészmérnökként végzett a budapesti műegyetemen. 1943-ban a SHELL Kőolajfinomító Rt. laboratóriumában helyezkedett el. 1944-ben az Ipari Anyaghivatalban dolgozott. 1945-ben a Borsodi Növényolajgyárba került. 1949-ben a Mész-, Cement-, Üvegipari Központban tevékenykedett. 1949-ben nevezték ki alosztályvezetőnek a Nehézvegyipari Kutató Intézetbe (NEVIKI). 1953-ban főosztályvezető lett a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetben. 1956-tól tartott előadásokat a Veszprémi Vegyipari Egyetem (VVE) szilikátkémiai tanszékén, 1966-ban itt címzetes egyetemi tanári kinevezését kapott. 1975–1981 között az Üvegipari Művek Kutató Intézetének igazgatója volt. MunkásságaTudományos munkásságot az üveg- és szilikátkémia területén fejtett ki, leginkább a mineralizátorok alkalmazásával ért el fontos elméleti és gyakorlati eredményeket. Közel 200 dolgozata jelent meg, és több mint 50 szabadalmát fogadták el. Sírja a Farkasréti temetőben van (26/1-9-29). Művei
Díjai
JegyzetekForrások
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia