Líbiai-sivatag

Líbiai-sivatag
A Líbiai-sivatag műholdképe
Közigazgatás
Ország(ok)	Líbia  Egyiptom  Szudán
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Fekvése	Észak-Afrika
Legmagasabb pont	Uveinat-hegység (1934 m)
Elhelyezkedése
Líbiai-sivatag Pozíció Afrika térképén
é. sz. 24°, k. h. 25°24, 25Koordináták: é. sz. 24°, k. h. 25°24, 25
A Wikimédia Commons tartalmaz Líbiai-sivatag témájú médiaállományokat.

A Líbiai-sivatag egy földrajzi régió, amely kitölti a Szahara északkeleti részét. A francia és más földrajzi irodalomban el is különül a Szaharától. Szélsőséges időjárású, alapvetően homok- és kősivatag (hamada). Északi részét mészkő borítja, délebbre haladva a mészkő eltűnik, és különböző korú homokkőrétegek építik fel. Központi részén a homokkő alól már előbukkannak kristályos kőzetek is.

Kiterjedése

Területén Líbia, Egyiptom és Szudán osztozik.

Körülbelül 1 300 000 négyzetkilométer területet foglal el, keletről nyugatra körülbelül 1100 km-re, északról délre pedig kb. 1000 km-re terjed ki.

Határai:

• Északi határa párhuzamosan fut a Földközi-tenger partvonalával (a Szirti-öbölben el is éri a tengerpartot),
• keleti határa a Nílus völgye,
• déli határa a Száhil öv,
• nyugaton nagyjából Líbia közepéig terjed.

Domborzat

Szintje a tengerparttól fokozatosan emelkedik, középső területén, Egyiptom déli határán már átlagban 6-700 méteres magasságot ér el.

Legmagasabb pontja az Uveinat-hegység, ami 1934  méter magas. Tőle északnyugatra kb. 40  km-re, Líbiában emelkedik a kb. 1400  méter magas Arkenu, míg tőle délre Szudánban a Kissu. Középső vidékén, Egyiptomban az 1000  méter magas Gilf Kebir-fennsík terül el. Ettől északra a Nagy-homoktenger kb. két magyarországnyi homokvidéke fekszik, ami egy keskenyebb átjáróval csatlakozik a Líbiában fekvő Calanscio-homoktengerhez. Északi részén található a Kattara-mélyföld, délkeleten pedig a Szelima-homoksíkság fekszik.

Víz- és csapadékviszonyok

A Szahara nyugati részével összehasonlítva sokkal szárazabb, a vízlelőhelyek száma a Nyugat-Szaharához képest elenyésző. A Gilf Kebirben nincs forrás, Arkenuban mindössze egy van, de még az Uveinat hegységben is csak három állandóan hozzáférhető vízlelőhely ismert. Története folyamán vizes és száraz periódusok váltották egymást. A legutolsó vizes periódus kb. 6000 éve ért véget. Az akkori lakosság nyomai sziklarajzok és sziklavésetek, cseréptöredékek és kőszerszámok formájában ma is fellelhetők.

A világ legszárazabb helyeinek egyike. Sok területén, főleg a Gilf Kebir keleti oldalán évtizedeken át nem esik eső, de még a magasabban fekvő vidékein is gyakran 5-10 év telik el anélkül, hogy csapadék hullana.

Feltárása

Végleges feltárása csak az 1930-as években történt meg, ebben jelentős szerepet játszott Almásy László is. Részletes kutatása ma is folyamatban van.

Az utolsó „fehér folt” volt Afrika térképén.[1]

Gazdasága

Líbiai részén kőolaj- és több száz méter mélyről származó víz kitermelése folyik.

Főbb oázisok

Líbiában:

• Kufra
• Murzuk

Egyiptomban:

• Szíva
• Baharijja
• Faráfra
• Dakhla
• Kharga

Jegyzetek

1. Gábor Endre és Sárváry Gabriella: Abu Ramla, a Homok Atyja nyomában, in National Geographic, 2009. december, 7. évf., 12. sz

Források

• Gábris Gyula: A Líbiai-sivatag megismerése. In: Afrika tanulmányok, 2009. (3. évf.) 2. sz., 32-45. oldal.

További információk

• Távolodó hegy Átkelés a szaharai Nagy Falon – Miért nem lehetett Almásy László próféta a saját hazájában?, mno.hu
• Dzsebel (Gebel, Jabal) Almásy , dl-sulinet.educatio.hu