László Tihamér

László Tihamér
Született	1910. január 13. Kolozsvár
Elhunyt	1986. május 26. (76 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	fizikus, főiskolai oktató, egyetemi tanár, fizikai szakíró
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon Wikidata Segítség

László Tihamér (Kolozsvár, 1910. január 13. – Kolozsvár, 1986. május 26.) fizikus, főiskolai oktató, egyetemi tanár, fizikai szakíró.

Életútja

Középiskolai tanulmányait szülővárosában a Unitárius Főgimnáziumban végezte (1928), az I. Ferdinánd Egyetemen szerzett fizika-kémiából oklevelet (1933), a Bolyai Tudományegyetemen doktorált (1947) Morfológiai megfigyelések az ionkristályok növekedésére vonatkozóan c. munkájával. Tanári pályáját a kolozsvári Unitárius Kollégiumban kezdte (1933–48), tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen (1946–47), adjunktus, előadótanár, közben a kolozsvári magyar almérnöki főiskola elektrotechnikai óraadója (1947–49), tanára (1949–71). 1954-től egyetemi tanár. Dékán (1949–51), prodékán (1957–58), haláláig konzultáns tanár.[1] A Bolyai, majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetem fizikai laboratóriumainak fáradhatatlan szervezője, főleg az elektromosság, rádiótechnika területén. Mint főkutató részt vett a Román Akadémia Geofizikai Szolgálatának elektrogeológiai feltárási programjában Moldvában (1953), a szocialista országok űrkutatása keretében ionoszférikus méréseket végzett a Kozmosz-261 műhold keringésekor (1968–70). Pontos kísérleti előadásai maradandó emléket hagytak hallgatóinál.

Első írását az Unitárius Kollégium Kriza-önképzőkörének almanachjában közölte (1928). A Múzeumi Füzetekben Brassai-relikviaként egy százesztendős fizikai eszköz történetét ismertette (1944). Szaktanulmányait az Acta Bolyaiana (1947), Revista Științifică V. Adamachi (1947–48), Studii și Cercetări Științifice (1953), Studia Universitatis Babeș-Bolyai (1969–72) közölte, munkáival szerepelt a magyarországi Magyar Fizikai Folyóirat (Morfológiai megfigyelések az ionkristályok növekedésére vonatkozóan, 1958), Rádiótechnika (TV és URH antennaforgató berendezés irányjelzővel, 1960; Rádióvétel az 1961-es napfogyatkozáskor, 1961; URH távolsági vétel megfigyelések Kolozsváron, 1962), Mérés és Matematika (Oszcilloszkópos módszer nemlineáris konduktív elemeket tartalmazó áramkörök vizsgálatára, 1970) hasábjain.

Tevékeny részt vett a fizikai problémák népszerűsítésében, így az Ellenzék oldalain (1935) s főleg ifjúsági lapokban, mint az Ifjú Erdély, Jóbarát, Pionír. A Dolgozó Nő, A Hét, TETT, Matematikai és Fizikai Lapok munkatársa. Heinrich Lászlóval közösen szerkesztett fizikai tankönyveket (1939-47). A budapesti Királyi Magyar Egyetemi Nyomdában készült el Márton Samu fordítótárs segítségével Aritmetica și geometria pentru clasa a II-a a gimnaziilor de băieți și de fete c. tankönyve (1941). Előszavával jelent meg a Fizikai kislexikon (1976).

Egyetemi jegyzetei

• Elektrofizikai mérések (Bódi Sándorral, Kolozsvár, 1957);
• Elektro- és rádiótechnika (Kolozsvár, 1957);
• Elektro- és rádiótechnikai laboratóriumi praktikum (Bódi Sándorral, Kolozsvár, 1959).

Jegyzetek

1. 1989 előtt a romániai felsőoktatásban a professor emeritus megfelelője.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  

További információk

• Koch Ferenc: László Tihamér köszöntése. A Hét 1971/4;
• Dáné Tibor: És mégis bizakodás és mégis az értelem... Emlékeztető beszélgetés László Tihamérral. A Hét 1982/50;
• Jászberényi Emese: Megy a magnó vándorútra (hanganyag, Rádió Marosvásárhely, 1984);
• Kalinovszky Dezső: Vasárnapi beszélgetés (hanganyag, Rádió Kolozsvár, 1984).
• Vincze János: Az erdélyi magyar szellemiség messze fénylik: László Tihamér, NDP Kiadó, Budapest, 2018.

Kapcsolódó szócikkek

• Tankönyvkiadás Romániában