Láng György
Láng György (Budapest, Józsefváros, 1908. április 4.[2] – Budapest, 1976. április 3.)[3] magyar író, zeneszerző, karnagy és grafikus. ÉleteLáng Salamon (1877–1948)[4] államvasúti hivatalnok és Grünfeld Rozália (1878–1957) fia.[5] A Zeneakadémián zeneszerzői és karnagyi diplomát szerzett. Kodály Zoltán növendéke volt. Egyidejűleg a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte. Szimfonikus, kamara- és kórusműveket komponált. Az 1930-as években sorra jelentek meg zenei kritikái Az Est Lapokban, a Budapester Montagszeitungban, a Budapesti Hírlapban, az Újságban, a Heti Hírekben és az Előre lapokban. 1940-ben jelent meg legismertebb műve, a Bach életét bemutató A Tamás-templom karnagya című eredetileg három kötetes, nagy életrajzi regénye. A háború kettétörte karrierjét. Előbb munkaszolgálatos volt, majd a Mauthausenhez tartozó gunskircheni koncentrációs táborba került. A táborban is próbált újságot szerkeszteni, amelyet egyedüli deportációs lapként „Alpenjäger" címmel adtak ki. 1945. május 5-én szabadult fel, akárcsak Hegedüs Géza író, akihez baráti kapcsolat fűzte. A háború után két évig Németországban maradt és egy szövetséges alakulat tagjaként nácik után kutatott. Az ötvenes években zenei és képzőművészeti előadásokat tartott és énekkarokat szervezett, de ahhoz, hogy családját el tudja tartani, éjjelente kocsmákban zongorázott. Az 1960-as években a Művészeti Szakszervezetek továbbképző stúdiójának tanára volt. Legjelentősebb alkotásának – kamaraművei mellett – a Concerto Ebraico című hegedűversenyét tartják, amely zsidó motívumokon alapul Három művét színpadra is állították. Nevét mindenekelőtt nagy sikerű zenei tárgyú könyvei tették ismertté. Utolsó regényét, a Hanelét halála után adták ki. Felesége Weinstein Izabella volt. Fiai Tamás és Péter. Főbb művei
Színművei
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia