Kovács Sándor (1890-ig Kohn Sándor[7]) (Budapest, 1886. január 24.[8] – Budapest, Terézváros, 1918. február 24.)[9] zongorapedagógus, bölcsészettudományi doktor, esztéta, zenetörténész. A legkiválóbb magyar zongorapedagógusok egyike volt.
Életpályája
Kohn Károly sírkőkereskedő és Streliszky Katalin fia. A Zeneakadémia hallgatójaként Szendy Árpád és Koessler János tanítványa volt. Az első ember Magyarországon, aki zenetörténetből írta disszertációját. Berlinben Johannes Wolfnál stílustörténeti tanulmányokat folytatott. 1910–1918 között a Fodor Zeneiskola tanára volt.
Elsőként alkalmazta a modern pszichológia eredményeit a zenepedagógiára. A hallási képzeteket helyezte a tanítás középpontjába. Zenetörténettel és zeneesztétikával foglalkozott. Megmérgezte magát; öngyilkos lett.[10]
Fodor Gyula: dr. Kovács Sándor (Zenei Szemle, 1918. 2. sz.)
Kálmán György: Kovács Sándor (Crescendo, 1926. 4. sz.)
Telegdi Bernát: Kovács Sándor (Zenei Szemle, 1928. 5–7. sz.)
Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerkesztette: Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerkesztette: Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
A magyar muzsika könyve. Szerkesztette: Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936.