Kovács Gyula (politikus)

Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács Gyula (egyértelműsítő lap).

Kovács Gyula
Született	1874. október 4.[1] Iregszemcse
Elhunyt	1963. október 10. (89 évesen)[2] Ventura
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1913. június 2.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Kovács Gyula, Strasser (Felsőireg, 1874. október 4. – Ventura, Kalifornia, 1963. október 10.)[3] politikus, országgyűlési képviselő, Tisza István első (sikertelen) merénylője, Szunyog Mihály (1878–1971) bátyja.

Életrajza

A Tolna vármegyei, ma Iregszemcse egyik részét képező Felsőiregen született Strasser Henrik és Ney Regina fiaként. Középiskolai tanulmányait Pécsett végezte és itt is vonult be önkéntesen a honvédségbe. Önkéntesi éve lejártával tartalékos hadnagy lett a 44. ezrednél. Ezután Bécsben tanult az agrártudományi egyetemen (Hochschule für Bodenkultur), majd gazdasági tanulmányútra ment külföldre. Hazatérte után Tolna vármegyében intenzív gazdálkodásba kezdett és csakhamar a helyi gazdák szószólója lett. Agrárpolitikusként a Nagyatádi Szabó István vezette, 1909-ben alakult Országos 48-as Függetlenségi Gazdapárt színeiben az 1910-es választásokon jutott országgyűlési képviselői mandátumhoz a gyomai kerületben. A Gazdapártból azonban csakhamar átült a Justh Gyula vezette Függetlenségi és 48-as (Justh) Párt frakciójába.

1912. június 4-én az ellenzéki obstrukciót rendszeresen durván és erőszakosan letörő Tisza István házelnök a véderőtörvényt önkényesen elfogadtatta, a feldühödött ellenzéki képviselőket pedig karhatalommal kivezettette a parlament ülésterméből. Kovács, az elsők között kitiltottak egyike pár nappal később, június 7-én egy revolverrel a kezében hirtelen berontott az ellenzéktől mentes terembe és az újságírói karzatról leugorva a padsorok között rohanva, magából kikelve „Van még itten egy ellenzéki képviselő!” felkiáltással háromszor is rálőtt a házelnökre, aki a döbbenettől mozdulni sem tudott. Egyik lövés sem talált (a golyók nyoma ma is látszik a faburkolaton[4]). Mikor negyedszerre is meghúzta a ravaszt, már saját fejére célzott,[5] fegyvere gyenge lőerejének köszönhetően azonban tettét maradandó károsodás nélkül túlélte, a golyót is sikeresen kioperálták a koponyájából. Tisza az esetet követően folytatta az aznapi ülést.

Kovácsot ezt követően bíróság elé állították, ahol „mélyebb öntudatzavarra” hivatkozva végül is felmentették.[6] 1939-ben[7] Amerikába emigrált. 1963-ban, a kaliforniai Venturában halt meg.

Jegyzetek

1. születési anyakönyv
2. halotti anyakönyvi bizonyítvány
3. "California Death Index, 1940-1997," database, FamilySearch, 26 November 2014), Julius Kovacs, 10 Oct 1963; Department of Public Health Services, Sacramento.
4. Akár kergetőzhetnek is a képviselők a felújított patkóban. „a szónoki emelvény mögött a faburkolatban továbbra is meghagyták azokat a lyukakat, amit Kovács Gyula ellenzéki képviselő fegyverének golyói ütöttek 1912. június 7-én”
5. Tisza, Katolikus lexikon, Budapest, 1933
6. Pölöskei Ferenc: Tisza István (Gondolat Kiadó, Budapest, 1985, 160. old.)
7. „Kovács Gyula, Tisza István merénylője, milliós adósság hátrahagyásával eltávozott Amerikába”, Déli Hírlap, 1939. szeptember 25. 

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Gyula (politikus) témájú médiaállományokat.

• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1910-1915-ben
• Pölöskei Ferenc: A Tisza-gyilkosság jogi következményei, a XX. század Intézet egy rendezvényének előadása
• 145 éve született Tisza István, a vasgróf, múlt-kor.hu, 2006. április 24.
• Fogolytörzskönyve HU BFL - VII.102.a - fogoly - 1912 - 1665

További információk

• Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
• Sturm-féle országgyűlési almanach 1910-1915. Szerk. Végváry Ferenc és Zimmer Ferenc. Budapest, [1910]., Pázmáneum nyomda.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János