Kossuth-érdemrend

A Kossuth Érdemrend magas, viszonylag kevésszer adományozott magyar állami kitüntetés volt a kommunista hatalomátvétel utáni években.

Kossuth Érdemrend II. osztály

Alapításáról az 1948. évi XVII. törvény rendelkezett.[1] "1. § (1) Az 1848-as szabadságeszme szellemében, a népek összefogása és a világbéke szolgálatában, illetőleg a tudomány és a művészet terén szerzett kimagasló érdemek jutalmazásául Kossuth Érdemrend alapíttatik, amely magyar és külföldi állampolgárok részére adományozható" – írta a törvény.

A Kossuth Érdemrendet a miniszterelnök javaslata alapján a köztársasági elnök adományozta. Három fokozata (osztálya) volt. Az első fokozatot eredetileg vállszalagon, a másodikat nyakban viselték. Az első fokozatból 19-et, a másodikból 24-et, a harmadikból 48-at adtak ki.

Az új kitüntetéssor alapításáról szóló 1953. évi V. törvény[2] a tovább viselhető kitüntetések között említette.

Kossuth Érdemrend mind három osztálya

Kitüntetettek

1948

első osztály

• Dobi István miniszter, a Független Kisgazdapárt elnöke
• Erdei Ferenc miniszter, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára
• Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter
• Kodály Zoltán a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Tanács elnöke
• Mihályfi Ernő miniszter, a Történelmi Emlékbizottság tagja
• Molnár Erik külügyminiszter
• Rajk László belügyminiszter
• Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes
• Rónai Sándor kereskedelemügyi és szövetkezetügyi miniszter
• Szabó Árpád földművelésügyi miniszter
• Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettes
• Veres Péter honvédelmi miniszter

második osztály

• Bognár József Budapest főváros polgármestere
• Darvas József építés- és közmunkaügyi miniszter
• Gyöngyösi János miniszter, a Kisgazdapárt főtitkára
• Harustyák József a Szakszervezeti Tanács elnöke
• Heltai Jenő író a Magyar írók Szövetsége elnöke
• Kossa István a Szakszervezeti Tanács főtitkára
• Marosán György a Szociáldemokrata Párt főtitkárhelyettese
• Nyárádi Miklós pénzügyminiszter
• Olt Károly népjóléti miniszter
• Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter
• Révai József országgyűlési képviselő
• Ries István igazságügy-miniszter
• Rusznyák István a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság elnöke
• Schöpflin Aladár író
• Sebestyén Pál rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter
• Szabó Pál író
• Vas Zoltán miniszterelnökségi államtitkár, a Gazdasági Főtanács főtitkára

harmadik osztály

• Abód László a Magyar Kollégiumi Egyesület főtitkára
• Barcs Sándor országgyűlési képviselő, a Magyar Távirati Iroda alelnöke
• Bebrits Lajos Közlekedésügyi minisztériumi államtitkár
• Boldizsár Iván külügyi államtitkár
• Csuvár Imre földmunkás
• Czéh József országgyűlési képviselő
• Dénes István a Szakszervezeti Ifjúsági Tanács főtitkára
• Dögei Imre országgyűlési képviselő
• Erdei Mihály országgyűlési képviselő
• Gergely István szerkesztő
• Gém Ferenc országgyűlési képviselő, a Nemzeti Parasztpárt főtitkárhelyettese
• Gosztonyi János a Népi Ifjúsági Szövetség főtitkára
• Guba Mihály országgyűlési képviselő
• Gyenes Antal
• Implom Ferenc az országgyűlés alelnöke
• Jóború Magda országgyűlési képviselő
• Kassák Lajos író
• Kállai Gyula országgyűlési képviselő
• Kiss József a Magyar Művelődési Szövetség főtitkára
• Kuthy László vezérezredes, honvédelmi államtitkár
• Molnár Imre az országgyűlés alelnöke
• Münnich Ferenc rendőr altábornagy
• Nánási László a Nemzeti Parasztpárt főtitkárhelyettese
• Nonn György országgyűlési képviselő, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának főtitkára
• Pálffy György altábornagy
• Péter Gábor rendőr altábornagy
• Péteri István a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom főtitkára
• Piros László a Szakszervezeti Tanács főtitkárhelyettese
• Ratkó Anna országgyűlési képviselő
• Rátz Gyula országgyűlési képviselő, a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének főtitkára
• Sólyom László altábornagy
• Szalvai Mihály vezérőrnagy
• Szebenyi Endre belügyminisztériumi államtitkár
• Török Júlia országgyűlési képviselő
• Vajda Imre iparügyi államtitkár, az Országos Tervhivatal elnöke
• Varga Lajos kereskedelem- és szövetkezetügyi államtitkár[3][4]

A Margit híd helyreállításában végzett munkájukért:[5]

• Kolozsvári Lajos szegecselő
• Kozma Antal főszerelő
• Sávos Károly építésvezető

1949

első osztály

• Károlyi Mihály francia nagykövet, volt köztársasági elnök[6]

második osztály

• Friss István a Magyar Dolgozók Pártjának osztályvezetője
• Karczag Imre iparügyi minisztériumi államtitkár
• Szőnyi Tibor országgyűlési képviselő

harmadik osztály

• Földes László országgyűlési képviselő
• Sebestyén János iparügyi minisztériumi miniszteri tanácsos
• Szalai András MDP osztályvezető helyettese
• Szita János iparügyi minisztériumi osztálytanácsos[7]

Források

1. 1948. évi XVII. törvény a „Kossuth Érdemrend” alapításáról (1000ev.hu). (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)^[halott link]
2. 1953. évi V. törvény egyes kitüntetések alapításáról (1000ev.hu). (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
3. A kormány tagjai és más személyiségek magas kitüntetése (mti.hu), 1948. március 13. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
4. Átnyújtották a Kossuth-érdemrendet demokráciánk vezetőinek (mti.hu), 1948. július 10. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
5. Minisztertanács (mti.hu), 1948. július 22. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
6. Kitüntetések a munkásság és a dolgozó nép felszabadítása körül szerzett érdemekért (mti.hu), 1949. március 19. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
7. Kitüntette a köztársasági elnök az üzemek államosítása és az államosított üzemek vezetésében érdemeket szerzett szakembereket (mti.hu), 1949. március 25. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)

Külső hivatkozások

• A Magyar Köztársaság kitüntetései (1946-1948)