Konsztandínosz Micotákisz

Konsztandínosz Micotákisz
Görögország miniszterelnöke
Hivatali idő 1990. április 11. – 1993. október 13.
Előd	Xenofón Zolótasz
Utód	Andreasz Papandreu
Görögország külügyminisztere
Hivatali idő 1992. április 14. – 1992. augusztus 7.
Előd	Andónisz Szamarász
Utód	Mihálisz Papakonsztandínu
Hivatali idő 1980. május 10. – 1981. október 21.
Előd	Jeórjiosz Rálisz
Utód	Joánisz Haralambópulosz
Született	1918. október 18.[1][2][3][4][5] Haniá[6]
Elhunyt	2017. május 29. (98 évesen)[7][1][2][4][5] Athén
Párt	Centre Union Új Demokrácia (1978–) Liberal Party Party of New Liberals (1977–1978)
Szülei	Stavroula Ploumidakis Kiriákosz Micotákisz
Házastársa	Maríka Micotáki (1953. június – 2012. május 6., halál, Glifáda)
Gyermekei	Dora Bakojanni Kiriákosz Micotákisz Alexandra Mitsotakis Katerina Mitsotakis
Foglalkozás	politikus diplomata jogász
Iskolái	Athéni Egyetem (alapfokozat, jogtudomány, politikatudomány, közgazdaság-tudomány)
Díjak	Robert Schuman-emlékérem (1986) Honorary Companion of the Order of Australia (Mr Constantine MITSOTAKIS, 1992. február 6.) Grand Cross of the Order of the Holy Lamb Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1981)
Konsztandínosz Micotákisz aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Konsztandínosz Micotákisz témájú médiaállományokat.

Konsztandínosz Micotákisz (görög betűkkel: Κωνσταντίνος Μητσοτάκης; Halépa, 1918. október 18. – Athén, 2017. május 29.) görög politikus, miniszterelnök (1990–1993),[8] Kiriákosz Micotákisz kormányfő apja.[9]

Élete

Az athéni egyetemen jogi és közgazdasági diplomát szerzett. 1946-ban, 28 évesen választották meg először parlamenti képviselőnek a saját nagyapja, Konsztantinósz Micotákisz (1845-1898) által alapított Liberális Párt színeiben. 1967-ben a katonai junta letartóztatta, de a börtön elől Törökország érintésével sikerült Párizsba menekülnie, ahol a diktatúra bukásáig (1974) élt. Hazatérése után, 1977-ben parlamenti képviselővé választották az újonnan alapított Új Liberálisok Pártja kötelékében, melyet egy évvel később beolvasztott a jobbközép Új Demokráciába (ND).

Volt külügyminiszter (1980-1981, 1992) és az Égei-tenger térségéért felelős miniszter (1991-1993), 1984-ben pedig az ellenzékben lévő pártja elnöke (1993-ig) lett. Az 1989-es választás pártja győzelmével zárult, azonban mégsem tudott kormányt alakítani, néhány hónappal korábban ugyanis a kormánypárt, a Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok) úgy módosította a választási törvényt, hogy csak abszolút többséggel lehessen nyerni. Ebből kifolyólag az ND-nek hiába volt hússzal több képviselője, mint a Paszoknak, az még mindig hattal volt kevesebb az eléghez. Két újabb választást kellett tartani ahhoz, hogy Görögország miniszterelnökévé váljon (1990 és 1993 között).

Nem tudta végigvinni mandátumát, mert 1993-ban néhány párttársa – Andónisz Szamarász későbbi kormányfő vezetésével – kivált az ND-ből, és így ismét a Paszok került fölénybe. Pártelnöki posztjáról ekkor lemondott, de a képviselői mandátumát megtartotta, egészen 2004-ig.[9]

Fia Kiriákosz 2019-től Görögország miniszterelnöke.

Jegyzetek

1. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. BnF-források (francia nyelven)
5. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
7. «Έφυγε» ο Κωνσταντίνος Μητσοτάκης
8. Matz, Klaus-Jürgen: Ki mikor uralkodott, kormányzott? fordította: Hulley Orsolya, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, 280. oldal, ISBN 963 547 849 6
9. Fokasz Oresztész: Hosszú árnyék. In.: HVG. XLI. évfolyam, 2019/29. (2088.) szám, 26-27. oldal, ISSN 1217-9647