Koculi-kormány

Koculi-kormány
Adatok
Megalakulása	1921. december 6.
Feloszlása	1921. december 6.
Időtartam	12 óra
Állam	Albánia
Államforma	alkotmányos monarchia
Miniszterelnök	Qazim Koculi
Államfő	négytagú Legfelsőbb Tanács
Előző kormány Következő kormány első Evangjeli-kormány Prishtina-kormány

A Koculi-kormány az 1912-ben függetlenné vált Albánia időrendben kilencedik (az ügyvezető kormányszerveket is számolva tizenkettedik), 1921. december 6-án hivatalban lévő kormánya volt. A voltaképpen csak papíron létező kabinet tizenkét órával Qazim Koculi kormányfői megbízatása után le is mondott, ezzel Albánia történelmének mindmáig legrövidebb ideig hivatalban lévő kabinetje lett.[1]

Története

A régenstanács egyik tagja, Aqif Elbasani felbujtására 1921. december 6-án a hajnali órákban puccsal lemondatták Pandeli Evangjeli kormányfőt.[2] Elbasani pasa a régenstanács nevében eljárva, az alkotmányosságot felrúgva Qazim Koculi vlorai prefektust nevezte ki miniszterelnöknek anélkül, hogy meggyőződött volna jelöltje tényleges politikai támogatottságáról. Az új miniszterelnök össze is állította a kormánynévsort, de az általa kiszemelt politikusok elhárították a megkeresést, egyikük sem tartotta Koculi személyét garanciának a stabil kormányzásra. A kudarcos egyeztetéseket követően Koculi lemondott kormányfői tisztségéről.[3]

Lemondásának pontos idejét illetően megoszlanak a források, több helyütt huszonnégy órás kormányfői mandátumról és december 7-éről esik szó,[4] de levéltári források alapján Koculi mindössze tizenkét órán át volt Albánia miniszterelnöke, és már kinevezése napján, december 6-án lemondott.[5] Papíron maradt kormánynévsora az általa kiszemelt tárcavezetőkkel a következő volt: Fan Noli külügyminiszter, Zija Dibra hadügyminiszter, Luigj Gurakuqi belügyminiszter, Ahmet Dakli pénzügyminiszter, Hoxha Kadriu(wd) igazságügy-miniszter, Koço Tasi közmunkaügyi miniszter és Haki Tefiku oktatási miniszter.[6]

A kevéssel később felállt Legfelsőbb Bíróság visszamenőlegesen megrótta Koculit, amiért egy alkotmányellenes helyzetben is vállalta a kormányfői feladatokat.[7]

Jegyzetek

1. Qafoku 2017 :xviii., 73.
2. Palotás 2003 :224.; Pearson 2004 :181.; Fischer 2012 :31–32.; Elsie 2013 :134.; Qafoku 2017 :64., 68., 70.
3. Pearson 2004 :181.; Fischer 2012 :32. (Koculi miniszterelnöki kinevezését december 7-ére teszi); Elsie 2013 :241.; Qafoku 2017 :73.
4. Pearson 2004 :181.; Fischer 2012 :32.
5. Qafoku 2017 :72–73.
6. Qeveritë shqiptare (’Albán kormányok’). ShtetiWeb (Hozzáférés: 2020. április 3.)
7. Fischer 2012 :34.

Források

• ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
• ↑ Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522  
• ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
• ↑ Qafoku 2017: Roland Qafoku: Historia e 33 kryeministrave të Shqipërisë nga Ismail Qemali te Edi Rama (’Albánia 33 miniszterelnökének története Ismail Qemalitól Edi Ramáig’). 2. kiad. Tiranë: Onufri. 2017. ISBN 978-9928-226-63-1