Kocsonya
![]() A kocsonya egy hagyományos, minden európai nép konyhájában fellelhető hideg étel, amely sajátos „kocsonyás” állagát a megdermedt, zselatint tartalmazó levének köszönheti. TörténeteA kocsonya készítésének az első írott receptje Franciaországban maradt fenn.[1] Európa legrégebbi, Viandier című, Guillaume Tirel (Taillevent) nevéhez kapcsolódó, 1395-re datált receptkönyvében már szerepel a kocsonya receptje. ElkészítéseA házi sertés kevésbé nemes, zsíros, porcos, csontos részeit (fej, farok, bőrke, köröm) zöldségekkel, fűszerekkel abálják, azaz enyhén sós vízben 95 °C-on főzik. A zselatin alapjául szolgáló kollagén eközben kioldódik a szaruképletekből. Elkészülte után hűlni hagyják, ülepítik vagy leszűrik, a húsokat tányérokba adagolják, zsírtalanított levét rámerik. Egyes tájegységeken ekkor adják hozzá a finomra pürésített főtt fejtett babot. Hideg helyre teszik, így kihűlés után zselésedik, megszilárdul. Hidegen fogyasztható. Borjúból, halból is készülhet. A kocsonya a kultúrábanAz első, kocsonyával kapcsolatos magyar írásos emlék 1544-ből való[forrás?]. A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”. Ennek eredete: még a hűtőgép feltalálása előtti időben, amikor a pincében tárolták a hűtést igénylő ételeket, vendégek tértek be Miskolc főutcáján a Három Rózsa vendéglőbe (maga az épület ma is látható, homlokzatán a három rózsa domborművével). A vendégek kocsonyát rendeltek, a vendéglősné meg lement érte a pincébe, a sötétben nem vette észre, hogy a hűlő kocsonyába beleugrott, és a zselésedő anyagban benne ragadt egy béka, és így tette le az ételt az asztalra a vendégek elé. A humoros történet hamar elterjedt, és vele a szólás is. A 2000es évek óta egy újrafelfedezett szokás hódít teret számos magyar hagyomànytisztelő területen, hagyománytisztelő csoportok körében. A bab hozzáadása a kocsonyához (a dermedés fázisa előtt) nemcsak tápértéket növelő, hanem, a bab mint a jólét ősi magyar jelkèpe révén, szimbolikus jelentőséggel is bír ezeken a területeken. Kocsonyával kapcsolatos rendezvények
Más népek kocsonyáiSulze, Sülze (német kocsonyák)Német és osztrák gasztronómiai különlegességek Sulze-nak, vagy gesulzt-nak, azaz „kocsonyásított”-nak nevezik ezen hideg ételkülönlegességeket. Pihtija (szláv népek kocsonyái)Szerbek, horvátok, szlovének sem vetik meg a zselésített disznóságokat. Fűszerezésük az adott nép sajátos szokásait követi. Студень (холодец) (orosz kocsonyák)Az orosz konyha kocsonyái, zselésített készítményei, melyekre nagy hatással volt a grúz és a moldvai konyhaművészet. Œufs en geléeA franciák adták a „zselé” szót a kocsonyásított ételek állagára. Náluk is minden megtalálható a vidéki konyhákban, mi a malac füléből-farkából készül. P'tchaAz askenáz zsidó konyha kocsonyája, mely zselésítő anyagnak főleg a csirke bőrét, csontját, lábát használja. Koreai kocsonyákA koreai konyhában többféle kocsonyaszerű ételt is készítenek. Az egyik ilyen a csokphjon (족편) amely marhalábból, inakból és bőrből sűrű, kocsonyás állagúra főzött, formába öntött, majd kihűlés után felszeletelt étel.[3] A muk (묵) különféle babfajtákból, makkból készült keményítőből, illetve hajdinából készített, kocsonyás állagú, zselészerű ételek neve.[4][5] Kapcsolódó szócikkekJegyzetek
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia