|
KiutasításA kiutasítás egy büntetés, amely a korábbi magyar büntetőjogban a mellékbüntetések, a hatályos 2012. évi C. törvény rendelkezései között pedig a főbüntetések között kapott helyet. Lényege az, hogy azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek Magyarországon tartózkodása nemkívánatos, az ország területéről ki kell utasítani; a kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza.[1] A kiutasítás a hasonlóságok ellenére sem azonos a kitiltással. A hatályos szabályozásA kiutasításról a Büntető Törvénykönyv 59. és 60. §-ai rendelkeznek. Azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nemkívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani. A kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza.[1] Nem utasítható ki az, aki menedékjogot élvez.[2] A szabad mozgás és tartózkodás jogával, valamint Magyarország területén letelepedettként vagy bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkező személlyel szemben kiutasításnak csak olyan bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye, amely 5 évi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő.[3] Azzal szemben,
csak 10 évi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye kiutasításnak, feltéve, hogy az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné.[4] A kiutasítás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.[5] A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama 1 év, leghosszabb tartama 10 év.[2] A határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A. §), a határzár megrongálása (Btk. 352/B. §), valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása (Btk. 352/C. §) esetén kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés mellett, valamint a 85. § (1a) bekezdésben meghatározott esetben a kiutasítás nem mellőzhető. Amennyiben a kiutasítás határozott ideig tart, annak tartama a kiszabott szabadságvesztés tartamának kétszerese, de legalább két év. A kiutasítás tartamát években, hónapokban és napokban is meg lehet állapítani.[6] Végleges hatállyal az utasítható ki, akit tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélnek, és - figyelemmel a bűncselekmény kiemelkedő súlyára, az elkövetés jellegére, és az elkövető kapcsolataira - az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy végleges hatállyal nem utasítható ki.[7] A kiutasítás tartama az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével kezdődik. A kiutasítás tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt szabadságvesztés büntetést tölt.[8] A végleges hatályú kiutasítás alól a bíróság a kiutasítottat kérelmére mentesítheti, ha a kiutasítás óta tíz év eltelt, és a kiutasított arra érdemes.[9] A nemkívánatos személy fogalmaTörténeteA Magyar jogi lexikon szerint:
Források
Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
