Kiss István (építész, 1924–2011)

Ez a szócikk az építészről szól. Hasonló címmel lásd még: Kiss István (egyértelműsítő lap).

Kiss István
Született	1924. május 12. Sarkad
Elhunyt	2011. október (87 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Házastársa	Mohás Lívia Szentirmai Márta
Gyermekei	Kiss Álmos Péter
Iskolái	Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Díjai	Ybl Miklós-díj

DLA Kiss István (Sarkad, 1924. május 12. – Budapest, 2011. október) Ybl Miklós-díjas (1967) magyar építész, atléta, tízpróbázó.

Életpályája

1942–1947 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt, ahol testnevelő tanár lett. 1947–1951 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, ahol Dávid Károly, Borosnyay Pál oktatta. 1951–1968 között a Középülettervező Vállalat munkatársa, 1969–1982 között tervező építésze, osztályvezetője volt. 1968–1969 között az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főmérnökeként dolgozott. 1982–1983 között a Kulturinvest Fővállalkozói Irodában dolgozott. 1983–1987 között Coopinvest Mérnökirodában tevékenykedett. 1987–1988 között a Sportinvest Mérnökirodában volt. 1988–1990 között Investunion Fővállalkozói Irodában volt építész. 1990–1991 között a Hargita Mérnökirodában dolgozott.

Sportolói pályafutása

1941–1949 között I. osztályú atléta. 1944–1949 között hármasugró volt. 8-szoros magyar bajnok (1944: távolugrás, tízpróba; 1947–1948: távolugrás, hármasugrás, tízpróba). 8-szoros csapatbajnok (1944: hármasugrás; 1946: súlylökés, diszkoszvetés, gerelyhajítás; 1947–1948: távolugrás, rúdugrás). 1946-ban tízpróbázott. 1946–1949 között magyar válogatott volt.

Családja

Szülei: Kiss István és Bujdosó Erzsébet voltak. 1952-ben házasságot kötött Mohás Lívia írónővel. Egy fiuk született: Kiss Álmos Péter (1953). 1973-ban házasságot kötött Szentirmai Mártával. Egy lányuk született: Boglárka (1974).

Temetése a Farkasréti temetőben volt.

Épületei

Budapest Sportcsarnok

• siófoki tanácsháza (1957–1959)
• fonyódi áruház (1957–1959)
• csabacsűdi gyógyszertár (1958–1959)
• kaposvári termálfürdő és fedett uszoda (1958–1967)
• Budapest, Uszály utcai lakóház (1959–1960)
• Kisstadion (1959–1961)
• Jégszínház (1959–1961)
• kaposvári Megyei Könyvtár (1960–1964)
• Nővérképző iskola és nővérszállás (1960–1965; Szolnok, Debrecen, Eger)
• irodaház-együttes (Eger, 1960–1965)
• egri gépipari szakközépiskola és tanműhely (1963–1967)
• kaposvári II. Rákóczi Ferenc Iskola és tornaterem (1963–1967)
• Bessenyei György Tanárképző Főiskola és Gyakorló Iskola/Nyíregyházi Tanárképző Főiskola (1965–1973)
• Veszprémi Vegyipari Egyetem laboratóriumi épülete (1965–1976)
• gyulai SZOT-üdülő (1967–1971)
• gyulai rendelőintézet (1969–1974)
• Budapest Sportcsarnok (1974–1982)[1]
• miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (1978–1982)

Könyvei

• A magasgát stílusa. – A magasgát edzése. – Távolugró-iskola. (Atlétika [folyóirat], 1948)
• Az ógörög diszkoszvetés (Testneveléstudomány, 1956)
• Jung és az építészet (Addictologia Hungarica, 1995)
• Rendszerváltás az építészetben. A forradalom után. – A trójai faló rejtélye (Életünk, 1996)
• Becsvágy, szenvedés, öröm a sportban (Életünk, 1999)
• Arénák az ókortól a XXI. századig. A sportcsarnok családfa (Magyar Építőipar, 2001)

Díjai, elismerései

• UNESCO-ösztöndíj (1965–1966)
• Ybl Miklós-díj (1967)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1982)

Jegyzetek

1. leégett

Források

• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
• Artportal.hu Archiválva 2022. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Névpont.hu
• Elhunyt Kiss István építész
• Elhunyt Kiss István^[halott link]

További információk

• Modern építészeti lexikon. Szerkesztette: Kubinszky Mihály (Budapest, 1978)
• Kocsis L. Mihály: Sportpályák foglyai (Budapest, 1982)
• Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. kötet. (Szekszárd, 1994–1995).