Kiss Irén (színművész)

Ez a szócikk a színésznőről szól. Hasonló címmel lásd még: Kiss Irén (egyértelműsítő lap).

Kiss Irén
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1929)
Született	1869. március 11. 1869. március 1. Biharugra
Elhunyt	1942. február 24. (72 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	színész
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (10-1-21)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Irén témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Kiss Irén (Ugra, 1869. március 1. – Budapest, 1942. február 24.)[1] színésznő.

Életútja

Ugrán, Bihar megyében született abban a házban, ahol 1849-ben Petőfi Sándor mint honvéd töltött egy éjszakát, mielőtt csatába ment. Apja Kiss Károly református tiszteletes, anyja Csécsi Nagy Miklós református lelkész leánya, Mária volt (meghalt 1911. december 1-jén). Tizenhat éves korától már fellépett műkedvelő előadásokon is, majd 1891-ben Debrecenben kezdte a pályát, Leszkay Andrásnál, kinél a Nagymama című vígjátékban lépett színpadra. Itt tíz évig működött.

1901-ben Kolozsvárra került, 1902-ben pedig Janovics Jenőhöz szerződött Szegedre. Nikó Lina halála után 1905 augusztusában a Vígszínház tagja lett, ahol szeptember 18-án mutatkozott be a 3 Ajax című Bisson bohózatban, Coladenil szerepében. Itt az Őrnagy úr, Osztrigás Mici és a Liliomban voltak jó szerepei. A Vígszínháztól Helvey Laura nyugdíjazása után 1912. január 1-jén a Nemzeti Színházhoz hívta meg Tóth Imre igazgató; itt a Tudós nőkben mint Phylaminte mutatkozott be. Később az intézmény örökös tagja lett. 1932-ben vonult vissza. Halálát tüdőgyulladás, érelmeszesedés okozta.

"Aranyos kedélyű művésznő, ötleteinek virágfakadása nem hervadt el az új talajon sem és Kiss Irén a Nemzeti Színházban is megmaradt az, aki a Vígszínházban volt: a mulattatás adományának kincshordozója, gondűzője a szomorú idők minden bánatának." – írja róla a Schöpflin-féle Magyar színművészeti lexikon.

Fontosabb szerepei

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (10-1-21)

• Millerné (Schiller: Ármány és szerelem)
• Langó Szerafin (Csiky Gergely: A nagymama)
• Parasztasszony (Gogol: A revizor)
• Hollunderné (Molnár Ferenc: Liliom)
• Tóni mama (Csathó Kálmán: Az új rokon)
• Philaminte (Molière: A tudós nők)
• Kisvicákné (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül)
• Kamilla (Szigligeti Ede: Liliomfi)

Jegyzetek

1. Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 423/1942. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 31.)

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. II. kötet (Favartné – Komjáti Ferenc). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1929]. 437. o.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.