Kis Pál (pedagógus)

Ez a szócikk a pedagógus Kis Pálról szól. Hasonló címmel lásd még: Kiss Pál (egyértelműsítő lap).

Kis Pál
Életrajzi adatok
Született	1793. január 21. Szentgrót
Nemzetiség	magyar
Elhunyt	1847. október 31. (54 évesen) Bécs
Munkássága
Vallás	keresztény
Felekezet	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Kis Pál témájú médiaállományokat.

Nemeskéri Kis Pál vagy Kiss Pál (Szentgrót, 1793. január 21. – Bécs, Osztrák Császárság, 1847. október 31.) pedagógus, római katolikus pap, költő, publicista, a Magyar Tudós Társaság tiszteleti tagja.

Életútja

Nemeskéri Kiss család sarja. Elemi tanulmányait Sopronban végezte, majd pappá szenteléséig a győri egyházmegyei szemináriumban folytatott teológiai tanulmányokat. Ezt követően előkelő főúri családoknál – 1818-ban például Csákváron, a gróf Esterházyaknál – házinevelősködött. 1819-ben a Bécsi Egyetem könyvtárának segédtisztjévé nevezték ki, egyúttal a Theresianum nevelőintézetben a magyar nyelv és irodalom tanára lett. Egy ideig magyar cenzorként is tevékenykedett, s magyar nyelvre oktatta Ferenc Károly főherceg fiait, köztük 1840-től haláláig a későbbi uralkodót, Ferenc József főherceget is. 1840-től nagyváradi kanonok, 1843-tól királyházi címzetes apát volt.

Munkássága

Több pedagógiai módszertani munkát, illetve magyar nyelvi és irodalmi, földrajzi tankönyvet, feladatgyűjteményt, irodalmi szöveggyűjteményt írt – magyar és német nyelven egyaránt. Szorgalmazta a korban népszerű Bell-Lancaster-féle módszer bevezetését a magyarországi népiskolákban, amelynek lényege az volt, hogy a nagy létszámú tanulókat kisebb csoportokra osztották, és azok élére tehetséges, csoporttársaik előmenetelével foglalkozó diákokat jelöltek ki. 1835-ben kiadott irodalmi szöveggyűjteményébe újító módon elsőként vette fel a kortárs magyar irodalom nagyjainak munkásságát és műveit (Virág Benedek, Kisfaludy Sándor és Károly, Berzsenyi Dániel, Fáy András, Kölcsey Ferenc, Jósika Miklós, Czuczor Gergely, Vörösmarty Mihály, Bajza József és mások).

Verseivel és különféle tárgyú cikkeivel 1818-tól jelentkezett a kor neves lapjaiban (Helikoni Kedvtöltés, Tudományos Gyűjtemény, Felső-magyarországi Minerva, Jáczint, Aglája, Athenaeum). Franciaországi példákra hivatkozva ellenezte a sajtószabadságot. A Tudományos Gyűjteményben publikálta Széchényi Ferencről írott életrajzát. Az írásmódról címen elkészült akadémiai székfoglalóját csak halála után mutatták be a tudós társaság tagságának.

Társasági tagságai és elismerései

1846-ban a Magyar Tudós Társaság tiszteleti tagjává választották. 1822-től tagja volt a Jénai Ásványtani Társaságnak is.

Főbb művei

• Rövid földleírás a leg újabb polgári változások szerint: Tanuló ifjak számára. Bécs. 1818
• Tanítás módja: A városi és falusi iskolamesterek számára. Buda. 1830
• Öröm dal ő felségeknek ötödik Ferdinand és Mária Anna Karolina a magyarok királya, királynéja sat. menyegzőjére február 27-én 1831. Bécs. 1831
• Szent Istvánnak, a magyarok első királyának dicsősége. Bécs. 1831
• A sajtó szabadsága. Buda. 1832
• Ungarische Grammatik nach einer neuen und leicht fasslichen Methode theoretisch und praktisch bearbeitet. Wien. 1834
• Aufgaben zur Übung in der ungarischen Sprache und einige Lesestücke nach der Interlinear-Methode Für alle Liebhaber dieses Idioms, zunächst aber für jene, die des Verfassers Grammatik gebrauchen. Wien. 1835
• A magyar literatura remek darabokban: Kézi könyvül a tanító intézetek számára. Bécs. 1835

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 930. o.  
• Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 2000. 1144. o. ISBN 963-05-7746-1  
• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 24. o. ISBN 963-9257-04-4  
• Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István. Budapest: Szent István Társulat. 2001. On-line elérés
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 928. o. ISBN 963-547-414-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 683. o.

További irodalom

• Toldy Ferenc: Kis Pál. In: A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei VIII. 1845–1847
• Pelcz Katalin: Nemeskéri Kiss Pál, a grammatikaíró és Ferenc József magyartanára. In: THL2 2005. 2. sz. 70–87. o.