Kirill Petrenko

Kirill Petrenko
Született	1972. február 11. (52 éves)[1] Omszk[2][1]
Állampolgársága	szovjet osztrák német
Foglalkozása	karmester zenei vezető
Tisztsége	zenei vezető (Meiningen State Theatre, 1999–2002) zenei vezető (Komische Oper, 2002–2007) zenei vezető (Bavarian State Opera, 2013–2019) principal conductor (Berlini Filharmonikus Zenekar, 2018–)
Iskolái	Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
Kitüntetései	International Opera Awards (2014)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kirill Petrenko témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Kirill Petrenko (Omszk, 1972. február 11. –) orosz származású osztrák karmester, 2013 és 2021 között a müncheni Bajor Állami Opera főzeneigazgatója, 2019 óta a Berlini Filharmonikusok vezető karmestere.

Életpályája

Zenész család gyermeke, édesapja, Garri Petrenko a szibériai omszki szimfonikus zenekar első hegedűse, karmestere volt, édesanyja, Olga Davidovna Vajntraub pedig zenetörténész.[4][5] Petrenko zenei általános iskolában kezdte meg tanulmányait, s az erőteljes zongoratanulásnak köszönhetően 11 éves korában már az Omszki Szimfonikusok kísérték szóló fellépését. A család a Szovjetunió felbomlása előtt Ausztriába emigrált, az ifjú Petrenko pedig előbb a feldkirchi, majd a bécsi konzervatóriumban folytatta tanulmányait, a szlovén Uroš Lajovic keze alatt.

A németországi Meiningen színházának, majd 2002–2007 között a berlini Komische Opernek volt zenei igazgatója. Az osztrák fővárosban első munkahelye a bécsi Volksoperhez fűződik, ahol első asszisztensként dolgozott a bécsi könnyűzene fellegvárában. 2013-ban azonban ismét zenei vezetői posztra vágyott, s elfogadta a müncheni Bayerische Staatsoper állásajánlatát: Kent Naganót váltotta a zenekar élén.

2006 és 2010 között Serge Dorny meghívására a lyoni operaházban egy Csajkovszkij-ciklus színpadra állításán dolgozott Peter Steinnel. A Bécsi Állami Operaházban Richard Strauss A rózsalovagját (Rosenkavalier) állította színpadra, a folyosókon pedig a zenészek azt suttogták, hogy Petrenko értelmezése legalább olyan jó, mint Carlos Kleiberé. A darab sikere óta egymást érték a meghívások a legjobb zenekaroktól: Berlini Filharmonikusok, Chicagói Filharmonikusok, a Clevelandi Zenekar, a Radio France filharmonikus zenekara.

2015. június 22-én a Berlini Filharmonikusok hivatalosan is Sir Simon Rattle utódjának nevezte ki a zenekar élére. A szerződést 2016 októberében írták alá, de Petrenko csak 2019 augusztusában vette át hivatalosan a zenekar vezetését, s lépett ezzel Nikisch Artúr, Wilhelm Furtwängler, Sergiu Celibidache, Herbert von Karajan és Claudio Abbado nyomdokaiba. Emellett a 2020/21-es évadig a Bajor Állami Opera főzeneigazgatói posztját is megtarthatta.[6] Bemutatkozó koncertje a Berlini Filharmonikusok élén 2019. augusztus 24-én volt a berlini Brandenburgi kapu előtt, a műsoron Beethoven 9. szimfóniájával.[7]

• 
  Kirill Petrenko bemutatkozó koncertje a Berlini Filharmonikusok élén a Brandenburgi kapu előtt 2019. augusztus 24-én.
• 
  Kirill Petrenko a Berlini Filharmonikusok élén, 2019. augusztus 24.
• 
  Kirill Petrenko a Berlini Filharmonikusok élén, 2019. augusztus 24.

Jegyzetek

1. Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
3. https://operaawards.org/archive/2014/
4. Celebrated opera makers (német nyelven). Deutschland.de, 2014. december 16. (Hozzáférés: 2015. június 23.)
5. Kirill Petrenko wird Chef der Berliner Philharmoniker (német nyelven). Berliner Morgenpost, 2015. június 22. (Hozzáférés: 2015. június 23.)
6. Lindner András: München hangjai. Gramofon, 2018. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
7. Berliner Philharmoniker: Live am Brandenburger Tor: Kirill Petrenko dirigiert Beethovens Neunte | Berliner Philharmoniker (német nyelven) Archiválva 2020. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2020. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 25.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Kirill Petrenko című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.