Király Ernő (jogász)

Ez a szócikk a romániai magyar jogászról, jogszociológusról szól. Hasonló címmel lásd még: Király Ernő (egyértelműsítő lap).

Király Ernő
Született	1945. szeptember 5. (79 éves) Nagyvárad
Állampolgársága	román
Foglalkozása	jogász, jogszociológus, jogi szakíró
Iskolái	Babeș–Bolyai Tudományegyetem (–1969)
Sablon Wikidata Segítség

Király Ernő (Nagyvárad, 1945. szeptember 5. –) jogász, jogszociológus, jogi szakíró. Király István bátyja.

Életútja

A középiskolát szülővárosában (1963), egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (1969) végezte, ugyanitt doktorált (1979). Rövid jogtanácsosi működés után 1970 óta ügyvédi gyakorlatot folytat Nagyváradon; majd ő látta el a római katolikus egyházi intézmények jogvédelmét.

Kutatási területei: a magánjog, a nemzetiségi jog, az iszlám jog és a halálbüntetés jogi, valamint társadalmi vonatkozásai. Írásaival először a helyi sajtóban jelentkezett (Fáklya, 1969). Rendszeresen közöl szakcikkeket és tanulmányokat A Hét és a Korunk hasábjain, valamint külföldi szakfolyóiratokban, Jogtudományi Közlöny, (Budapest); Zeszyty Naukowe Universytetu Jagellonski (Krakkó); MC. Gill University Law Review (Montréal); Revue Internationale du Droit Comparée, (Párizs). Tanulmányai közül kiemelkedik az Euthanasia és büntetőjog (Korunk, 1982/2). A romániai magyarság jogvédelmének időszerű feladatai című értekezésével az újraalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) első, gyergyószárhegyi tudományos értekezletén szerepelt (1990. szeptember 21–22.), előadását a nagyváradi Kelet-Nyugat közölte.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0