Khéma
Khéma Théri Buddha két legfőbb női tanítványa (bhikkhuni) közül az egyik (a másik Uppalavanná). Nevének jelentése "nyugodt". Khéma a tizenhat ősi indiai királyság egyik királyi családjának volt a tagja, Magadha királyának, Bimbiszára királynak egyik felesége. A buddhista hagyományok szerint Khéma tisztában volt saját szépségével és nem is akart találkozni Buddhával, mivel tudta, hogy ő nem foglalkozik a vizuális szépség világi értékeivel. Férjétől hallott Buddháról, aki megkérte Khémát, hogy menjen el hozzá és hallgassa meg egy előadását. Amikor Khéma közeledett Buddhához, a természetfeletti képességekkel rendelkező tanító egy rendkívüli szépségű nőt jelenített meg saját társaságába, akinek a szépsége meghaladta még Khémáét is. Khémát teljesen lenyűgözte a nő szépsége, mire Buddha lassan megöregítette a vizionált szépséget:
Khéma ezután meghallgatta Buddha előadását, amelynek végén elérte a teljes megvilágosodást és az arhat tudatszintet. Férje engedélyével Khéma is csatlakozott a buddhista közösséghez, a Szanghához. A buddhista szövegekbenTöbb történet is szól a páli kánon részét képező Szutta-pitaka Khuddaka-nikája gyűjteményben található Dzsátaka mesékben Khéma korábbi életeiről (347, 354, 397, 501, 502, 534).[1] A Szamjutta-nikája 44.1 szuttában Paszenadi király tesz fel neki kérdéseket Buddha létezésével kapcsolatban.[2] Jegyzetek
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia