A nemzetközi kapcsolatok egyik legismertebb kutatója, valamint a nemzetközi kapcsolatok neorealista elméleti iskolájának egyik létrehozója volt (a neorealizmust más néven strukturális realizmusnak is nevezik).
1990. „Legjobb cikk” – ’Nuclear Myths and Political Realities’
1999. James Madison-díj
Teóriaalkotás fontossága
„A teóriaalkotás nem egy erőfeszítés arra, hogy lemásoljunk mindent, ami történik körülöttünk. Ha így lenne, akkor az ideális teória egyenlő lenne a valós világgal. Ehelyett az elméletalkotás egy egyszerű eszközként szolgál arra, hogy képesek legyünk megérteni és megmagyarázni a világ dolgait.” (Theory of International Politics)
1979-ben azt jósolta, hogy a hidegháború folytatódni fog a következő évszázadban is, ez azonban nem igazolódott be – nem borítja fel elméletét, mert az nem konkrét államtetteket vagy eseményeket próbál megjósolni, hanem olyan általános alapelveket fogalmaz meg, melyek irányítják az államok közötti kapcsolatrendszert egy anarchikus nemzetközi térben.
Realizmus
Az állam fő célja az, hogy biztosítsa saját és állampolgárai védelmét, és mindezt fegyveresen vagy a politikai meggyőzés eszközével éri el
Anarchia vs. belső rend (nemzetközi kapcsolatok↔belső, államon belüli kapcsolatok)
Művei
Man, the State, and War: A Theoretical Analysis (1959)
Foreign Policy and Democratic Politics: The American and British Experience (1967)
Theory of International Politics (1979)
The Spread of Nuclear Weapons: More May Be Better (1981)
The Spread of Nuclear Weapons: A Debate (1995)
Man, the State, and War: A Theoretical Analysis (1959)
A nemzetközi kapcsolatok során fellépő viselkedési formák okai – hármas látásmód: individuális – nemzetállam alapú – nemzetközi rendszer
Nemzetközi rendszerben való gondolkodás hangsúlyozása – háború alapvető oka ebben keresendő
Theory of International Politics (1979)
Anarchia: nem dezorganizáló tényező, segít megmutatni, hogy mik azok a nagyobb egységek a világban, amelyek kapcsolatban vannak egymással → mivel nincsen rend a világban, mindenkinek boldogulnia kell valahogyan, hisz csak magadra számíthatsz, senki nem véd meg → „self help” fontossága
Egyenlőtlenség: nem beszélhetünk egyenlőségről, a képességek egyenlő megoszlásáról a világban → erős vs. gyenge, erős formálja a többit, a főbb szereplők alakítják ki a színteret, melyben a többieknek szerepelniük kell
Világkormány: ameddig nem beszélhetünk világkormányról, addig egy anarchikus világ marad a nemzetközi viszonyok rendszere
Alkalmazkodás: a második világháború előtt 5-6 nagyhatalom, a hidegháború alatt kettő, mára egy maradt (USA) → alkalmazkodás nehézsége, új típusú világ kihívásokat jelent minden korban és minden résztvevő számára
Globalizáció
Új kihívásokat állít az államok elé, de Waltz szerint azokat nem fogja felváltani más szerveződési forma, mert semmi sem lehet képes betölteni az államok szerepét
Amerikanizáció – unipoláris világ veszélyei, nincs ellenőrző hatalom, ugyanakkor Kína lehetséges felemelkedését említi.
Hidegháború
Stabilitás: 1964-ben cikket ír a bipoláris világ stabilitásáról → sokkolja az embereket, kritikákat kap („Európa még mindig számít!”), de úgy gondolja, hogy a katonai interdependencia - amely meghatározza az USA és a Szovjetunió viszonyát – számít a nemzetközi kapcsolatokban és a világ éppen ezért bipoláris
The Spread of Nuclear Weapons (1995)
Mostani világ: új kihívás – rezsimek nukleáris fegyverhez jutása
Waltz szerint ezek a rezsimek nem fogják használni ezeket a tömegpusztító fegyvereket, túl nagy a nyomás rajtuk és nem képesek államként működni (kritika: ha nem is államok ezek a csoportok, azért még befolyással vannak a világra! – elvileg ez a fontos) → később beigazolódik, hogy téved, ma már ez komoly problémát jelent
Az USA feladata egyrészt az, hogy megakadályozza, hogy más országok is nukleáris fegyvert szerezzenek, másrészt viszont ha egy állam annyira akarja, hogy legyen nukleáris arzenálja, azt nem lehet megakadályozni (későbbi USA-politika kritikája)
Összegzés
Klasszikus realizmus: E. H. Carr, Hans Morgenthau, George F. Kennan, Reinhold Niebuhr → középpontban a „human nature”, mint az események kiváltója/alapja
Neorealizmus: Kenneth Waltz, Joseph Grieco, Stephen Walt, John Mearsheimer → strukturális kényszerek hangsúlyozása, szemben a stratégiával és az egyéni motivációval
Államok között nincsen bizalmi viszony, ezért fontos az állandó fegyverkezés a pozíció erősítése érdekében → „security dilemma”
Fontos a szövetségalkotás, más-más érdekből → hatalmi egyensúlyra való törekvés
Neorealisták: a nemzetközi kapcsolatokat irányító tényezők nem változtak alapvetően Thuküdidész óta és a hosszú távú béke éppen ezért nem garantálható → sokak szerint ez pesszimista álláspont
Kritika
Egyik kihívás: demokratikus béketeóriák (kevesebb erőszak és háború jellemzi a demokrata államokat)
Válasz: rossz demokrácia definíció + a háborúk a demokrata államok között más okok miatt hárultak el
„Hatalmi egyensúly” fogalmának problematikája: Stephen Walt szerint az államok nem a hatalmat, mint olyat próbálják kiegyensúlyozni, hanem e helyett létezik egy „félelemi/fenyegetettségi egyensúlyra” való törekvés, melyben az államok mindig arra törekednek, hogy a leginkább fenyegető állam ellen lépjenek fel, nem feltétlenül a legerősebb ellen. Randall Schweller az „érdekek egyensúlyáról” beszél.
Tudományfilozófia kritikája: (kutatás oldaláról közelíti meg a kérdést) John Vasquez szerint ezek a fogalmi csúsztatások csak kimagyarázzák a realista teória eltérő eredményeit – az ellentmondásos hipotézisek növelik annak esélyét, hogy közülük egy is megfeleljen egy empirikus teszten, így az egész neorealista kutatási program a degeneráció jeleit mutatja
