|
Kenneth G. Ryder
Kenneth Gilmore Ryder (Brockton, Massachusetts, 1924. április 30. – 2012. október 29.) 1975 és 1989 között az Északkeleti Egyetem negyedik rektora. 1949-től történelmet oktatott, 1955-től pedig különböző adminisztratív munkaköröket töltött be. ÉleteFiatalkoraSzülei Russell Gilmore Ryder első világháborús veterán és telegráfkezelő, valamint Etta Carr Ryder. Középfokú tanulmányait a brocktoni iskolában végezte; beszédképességeinek köszönhetően 1940-ben ő mondhatta el a ballagási beszédet. Az Augustus Howe Buck ösztöndíj elnyerésével a Bostoni Egyetem (BU) hallgatója lehetett. Ryder tanulmányairól a következőket mondta: „apám szerint a jog az ideális szakma, és én is ezt tűztem ki célul”. Az ösztöndíj nélkül nem lehetett volna egyetemi hallgató, és ez befolyásolta gondolkodásmódját: „apám elvesztette állását, én pedig iskola után és nyaranta is segítettem neki. A Harvard és a Boston hallgatója szerettem volna lenni, de ekkorra feladtam a főiskola ötletét. Egy oktatóm erőltette, hogy jelentkezzek a BU-ra, és felvettek. Azonban ez lehetetlen lett volna az ösztöndíj nélkül. Az ösztöndíj befolyásolta azzal kapcsolatos nézeteimet, hogy az embereket – pénzügyi hátterüktől függetlenül – képességeik kibontakozása érdekében főiskolára segítsük”. Alapdiplomáját a Bostoni Egyetemen, mesterdiplomáját pedig a Harvardon szerezte meg. Alapfokú tanulmányait a második világháború kitörése miatt hat év alatt fejezte be. A haditengerészetnélA Pearl Harbor-i csata után egy hónappal jelentkezett a haditengerészethez, ahova 1942. december 10-én, 18 éves korában vették fel. Tanulmányait megszakítva elkezdte a több hónapos kiképzést, melynek végeztével a Csendes-óceán térségébe vezényelték. A kiképzés része volt a 32 hetes navigációs és kommunikációs oktatás is. Ryder ezt a New York állambeli Plattsburghben töltötte, majd a USS LCI (L) 803 hajón kezdte meg szolgálatát. A második világháborúban1944-ben az okinavai csatában részt vevő USS LCI (L) 803 hajó kommunikációs tisztje lett. 1944. augusztus 20-án a hajó teljes személyzetével együtt New Yorkba vezényelték. A hajóra a japánok többször is bombát dobtak, melynek következtében súlyos sérüléseket szenvedett. Hirosima és Nagaszaki bombázása idején a járművet a szükséges javítások idejére Leytére vezényelték, majd a háború végével visszaküldték Okinavába. A Buckner-öböli tájfunban kisebb sérüléseket szenvedett és elvesztette két horgonyát is. A hajó 1945. szeptember 30-án jelen volt a tiencsini partraszállásnál, majd visszatért az USA-ba.[3] Antoinette Fredrick könyvében a következőket írja le: „a háborúval a fiatal hadnagy első kézből tapasztalhatta meg a nyugati világ legjelentősebb konfliktusát; az amerikai történelem mellett ez állt tudományos pályafutásának középpontjában. »Ráeszméltem, hogy soha, senkivel nem akarok harcolni« – mondta később. »Ritkán találkoztam olyannal, akit ne kedveltem volna, és olyannal sem, akire valaha is haragudni akartam volna. A háború megerősítette bennem ezt az érzést – hogy a problémákat meg lehet beszélni«.”[4] Katonai kitüntetéseiRydert a Csendes-óceáni és amerikai csatákban, valamint a Fülöp-szigetek felszabadításában való részvételéért is kitüntették. Az Északkeleti Egyetem munkatársakéntA világháborúból visszatérve befejezte alapfokú tanulmányait, majd beiratkozott a Harvardra. Később a Cambridge Junior College, majd az Északkeleti Egyetem oktatója lett. Segítőkészsége és oktatási módszerei miatt széles körben kedvelték. 1953-ban adjunktus, 1956-ban pedig docens lett, majd adminisztratív pozíciókat is betöltött: először dékán, a tanulmányi hivatal vezetője, majd rektorhelyettes lett; végül Asa S. Knowles nyugdíjba vonulásával rektorrá léptették elő. Regnálása alatt a campus jelentősen zöldült, az aszfaltot felváltották a virágok; új épületek és telephelyek nyíltak, valamint sportcsarnokot is vásároltak. Ryder legfontosabb feladatának az új könyvtár kialakítását tekintette.
– Northeastern University Magazine, 1998. szeptember[5]
A fizikai terjeszkedés mellett elkötelezett volt az oktatás javításában is. Mivel a történelem tanszékről érkezett, személyes elköteleződést érzett a művészetek és a bölcsészettudományok iránt, emellett pedig megértette, hogy az egyetem a fejlődésben lévő műszaki területen is jelentős szerepet tölthet be: 1982-ben itt nyílt meg az ország első informatikai főiskolája. 1978-ban megalapították a kutatásokért és ösztöndíjakért felelős bizottságot. 1978-ban megalapította az Oktatási Kiválóságdíjat, 1983-ban pedig az Oktatásfejlesztési Alapot. Regnálása idején jelentős figyelmet fordított az egyetem kooperatív képzésére: azt szerette volna: hogy a programra nem tanulmányi ösztöndíjként, hanem munkalehetőségként tekintenének. A partnercégek száma bel- és külföldön is növekedett, Ryder pedig 1981-ben a kooperatív oktatási világszervezet elnöke lett. Részt vett a bostoni iskolák deszegregációjában, az egyetemet pedig bevonta a város- és vasútfejlesztést célző Southwest Corridor Projectbe. 1976-ban létrehozta az Északkeleti Egyetem Közösségfejlesztési Hivatalát. Szeretett volna jó kapcsolatot kialakítani az egyetem és a törvényhozók között, ezért 1979-ben megalapította a Kormányzati Kapcsolatokért Felelős Hivatalt. Ryder személyisége és beszédstílusa miatt nagyon népszerű volt.
– Antoinette Frederick: Northeastern University, Coming of Age: The Ryder Years, 1975–1989[6]
Tizennégy éves rektori pályafutását követően 1989-ben beadta lemondását; miután utódját, John A. Curryt kinevezték, a szenátori pozíciót töltötte be. 2004-ben, nyolcvan évesen vonult nyugdíjba. Könyvei
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
