Kemenes Illés Ede

Kemenes Illés
Született	Krajnacz Ede 1885. november 21. Babócsa
Elhunyt	1943. január 3. (57 évesen) Sopron
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	bencés szerzetes, tanár
Iskolái	elemi iskolába Bükön járt; az 1-6. osztályokat a soproni, a 7-8. osztályokat a győri bencés gimnáziumban végezte; a pannonhalmi főiskolán teológiát tanult és latin - görög szakos diplomát szerzett
Sablon Wikidata Segítség

Kemenes Illés (Babócsa, 1885. november 16. – Sopron, 1943. január 3.) bencés szerzetes, középiskolai és főiskolai tanár, tankönyvíró.

Életpálya

1902-ben Pannonhalmán lépett be a bencés rendbe, ahol az Illés nevet kapta, vezetéknevét 1908-ban magyarosította. 1909-ben ünnepélyes örökfogadalmat tett és pappá szentelték. Az 1909/10-es tanévben Komáromban tanított, majd 1910-től a pannonhalmi főiskola ókori filológia tanára lett. 1920 és 1924 között a Pannonhalmi Szent Imre Gimnázium igazgatója.

1924-től házfőnök és gimnáziumi igazgató Budapesten, majd 1931-től két tanéven át Esztergomban. 1933/34-ben az Országos Közoktatási Tanács alelnöke, 1934-től haláláig Budapest vidéki tankerületi főigazgatója.[1] 1939 után a katolikus egyetemisták egyesületének, a Emericananak lett a kommendátora, 1942-ben pedig a Szent István Akadémia I. osztályának tagjává választották.[2]

Jegyzetek

1. Magyar Életrajzi Lexikon
2. Magyar Katolikus Lexikon