|
Kemény Imre (fogorvos)
Kemény Imre, 1915-ig Kohn[3] (Budapest, 1891. szeptember 13.[4] – Budapest, 1974. január 29.)[5] fogorvos, címzetes egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1961), Kossuth-díjas (1950), az MTA tagja. ÉleteKohn Sámuel kőnyomdász és Moskovitz Johanna (1856–1947) gyermekeként született zsidó családban.[6] Tanulmányait a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen végezte, ahol 1924-ben orvosi oklevelet szerzett, majd három évvel később jogot nyert a szakképesítésének megfelelő fogorvosi cím használatára is. A második világháború előtt fogorvosi magángyakorlatot folytatott, a tudományos munka nem volt számára elérhető. A háború után a Csengery utcai Rendelőintézetben kezdett dolgozni és ugyanott, 1949-ben – Kende Jánossal – megalapította az ország első szervezett orvos-továbbképzését. A protetikai tanrendelés vezetése lehetővé tette számára, hogy intézeti munkaköre mellett kutató munkát is végezhessen. Az 1951-ben létesített Központi Fogászati Rendelő- és Továbbképző Intézetben (későbbi nevén Központi Stomatologiai Intézet) folytatta és rendszeresen tartott protetikai előadásokat és gyakorlati demonstrációkat a továbbképzésen résztvevő fogorvosok számára. 1971-ig az újjászervezett fogbetegellátás vezető protetikusa volt. 1954-ben elnyerte az orvostudományok kandidátusa tudományos fokozatot. 1961-ben védte meg doktori disszertációját és 1963-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem Tanácsa címzetes egyetemi tanári kitüntető címmel ismerte el eredményes oktató munkáját. 1962-ben az Olasz Stomalógus Társaság tagjai közé választotta. 1968 őszén hat hetet Ausztráliában töltött. Jelentős szerepe volt a fogorvos-továbbképzés megszervezésében, 1966-ig a Magyar Fogorvosok Egyesületének elnöki tisztségét is betöltötte. Lemondása után az egyesület tiszteletbeli elnökévé választották. Nemzetközi elismerésben részesült az általa ajánlott retenciós műfogsor és a részleges protézisek műanyagból készülő kapcsaiért. Közléseit az európai szakirodalom átvette. Kilenc szakkönyve német, olasz, román nyelven, illetve hazai és külföldi szaklapokban 60 közleménye jelent meg. 1972-ben a Fogpótlástan című tankönyvét a Medicina Könyvkiadó nívódíjjal jutalmazta. 1966 februárjában a Budai Izraelita Hitközség a választmányának dísztagjává választotta.[7] Házastársa Márer Anna (1899–1978) volt, Márer Ármin és Schultz Friderika lánya, akit 1925. január 4-én Szegeden vett nőül.[8] A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (F-7-1). Főbb művei
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
