|
Katona Clementina
Katona Clementina (Klementin), geleji, id. Ábrányi Kornélné (Apa, 1856. november 29. – Budapest, 1932. július 6.) magyar író, publicista, zenekritikus. Származása, tanulmányokÉdesanyja Kölcsey Ferenc unokahúga, a naplóíró Kölcsey Antónia volt, akihez – Kölcsey Ferenc keresztlánya és neveltje lévén –, a nagy író és költő kiadott levelei közt az Antoniához címzettek szólnak. Édesapja geleji Katona József, a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka volt. Gondos nevelésben részesült, nyelveket, irodalmat, zenét tanult. Székely Imre és Ábrányi Kornél is tanította, s a zeneszerző és zongoraművész Ábrányi Kornélhoz ment férjhez 1879-ben, akinek első házasságából származó gyermekei: ifj. Ábrányi Kornél (1849-1913) író és ifj. Ábrányi Emil (1850–1920) költő voltak. PályafutásaKezdetben zenekritikákat írt, 1879-től tárcái, elbeszélései, tudósításai jelentek meg a Fővárosi Lapok, a Magyar Hírlap, a Pesti Napló, a Hazánk, a Nemzeti Újság, Magyar Lányok, az Egyetértés, a Magyar Tengerpart, a Szent Margitsziget, az Ország-Világ, a Magyar Geniusz, a Képes Családi Lapok, a Jókai és Alkotmány, az Otthon, a Zenelap és a Magyar Bazár lapok hasábjain. Számos német, francia s angol regényfordítással gazdagította a magyar irodalmat. Wilkie Collinsnak Vak szerelem című, és Besant Walternek Toweri apátság című háromkötetes regényét is ő ültette át a magyar irodalomba. Több cikkben foglalkozott a nők érdekeinek védelmével, egyetemi tanulmányaik engedélyezésével. A Magyarország című lapnál belső munkatársként dolgozott. Többek között a nők érdekében írt bátor cikkeinek eredményeként nyitották meg az 1895–96-os tanévtől a nők előtt az egyetemek gyógyszerészeti, orvosi és bölcsészeti karát. Katona Klementin ezer fővárosi nő köszönő aláírását gyűjtötte össze és nyújtotta át Wlassics Gyula közoktatási miniszternek.  1898. december 24-én a Petőfi Társaság három helyének betöltésénél a 10 jelölt között az ő neve is szerepelt. (Azonban Bartha Miklós, Gárdonyi Géza és Makai Emil kerültek be.)[2] A Tanácsköztársaság alatt túszként fogva tartottak között volt. A budapesti gyűjtőfogház jegyzékeiben 1340 olyan egyén neve olvasható, aki a proletárdiktatúra alatt mint „politikai fogoly, túsz, internált, forradalmi elítélt” a gyűjtőfogház lakója volt.[3] Eredeti cikkeinek, elbeszéléseinek és rajzainak száma meghaladja a százat. Írói nevei: Vera, Costance, Katona Klementin. Írásművészete„Az … életnek legtöbbet emlegetett költészetét, a szerelmet és ami ezzel összefügg, a novellisztikát nem választja kizárólagos témának. Sőt (ami benne különösen Laura Marholmra emlékeztet) ezt el is ejti, s a szerelmes asszony helyett érdekesebb alaknak tartja a társadalmi asszonyt; ennek fölismerésében s az abból folyó szintézisben van Ábrányinénak írói ereje. Tudjuk, ezt különbözőkép megmutatta már eddig is; erős gondolatmenetű cikkeivel, melyekben az absztrakciót kellemes formában gyakorolja, s melyekben a nézetnyilvánítást és a szellemi befolyásolás művészetét sokszor sikerült polémiával is párosítja. Benső sajátságait természetesen még rokonszenvesebben és erősebben mutatja be ez az elmésen összeállított kötet (Sok mindenről), melyben a komolyabb témák közé pihentetőül sok poétikus szám van beállítva. A könyv mindazoknak az elismerésére számíthat, akik a széles látkört és a bölcselmi elemet a szépíróban is szeretik megtalálni.”[4] Műveiből
EmlékezeteIlléssy Piroskához, Gyulai Pálhoz, Palágyi Lajoshoz, Pekár Gyulához, Rákosi Jenőhöz, Rozsnyay Kálmánhoz, Schönherr Antalnéhoz szóló levelei megtalálhatók az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában. Férjével együtt nyugszik a budapesti, Kerepesi úti temetőben. Jegyzetek
Források
Irodalom
|
||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
